Nyilvánvalóan hozzá nem értő kontárként ültem le a női EB magyar meccsei elé, de a három meccs alatt megfogalmazódott pár gondolat bennem, amiket eredetileg a Hatosfal sokat emlegetett listájára szántam, de végül a többiek bíztatására csak poszt lett belőle.
Felfoghatjuk ezt akár a csoportkör - félig-meddig külső szempontból való - értékelésének is.
Azért szeretem mikor elkezd a válogatottunk jól szerepelni, mert akkor úgy ülök le írni róluk, hogy nem kell ötvenszer újraírni, átgondolni amit papírra monitorra vetek. Ami eszembe jut, tök mindegy, hogy mikor és milyen formában, csak írom és írom, mert örömmel teszem azt, nem pedig bosszankodva... Ennyit a nyálas dumáról, jöjjön a lényeg.