Hatosfal

Így, év vége felé rohanva amúgy sem teng túl bennünk a posztolási vágy, sőt, teljesen őszintén maga a kézilabda is csak távoli, kósza árny a bejgli- és libamájzabálás között zakatoló agyunk hátsó, sötét kis zúgában, és ezen a tényen ez a nem is olyan régen befejeződött, hazai rendezésű világverseny sem segített szemernyit sem. Fogalmazhatnám úgy is, hogy örömteljes szófosásom nem lett tőle, na. 

Mindjárt egy új év van viszont, ezért számot vetünk csoportosan, mielőtt mindenkinek kézilabdás sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánunk!

Válogatott szinten ffi oldalon az idei év hozott egy Talant+Show párost (+Bartók Csabit ugye), másik sportágban pedig Tóth Gabit, Bíró Blankát (Kiss Évi és Mayer Szabi a veszprémi éveik óta nekem nem újdonságok, csak azért nem húzom őket ide), úgyhogy bár a világversenyek nem okoztak kiugró boldogságot kiéhezett lelkünknek, talán joggal láthatunk bele olyat is, hogy van még némi remény. Ha értitek, hogy gondolom. Eredendő optimizmusommal felvértezve képes vagyok azt hinni, hogy van, és tényleg lesz ebből két válogatottas Rió, de ehhez azért kellenének erős változtatások.

Klubszinten viszont nem panaszkodhatunk, erős évünk volt és úgy tűnik, lehet mindezt fokozni. Ez pedig jó. Érdekesség amúgy, hogy vajon mitől van ez a hatalmas különbség a klub- és a válogatott éve között, hiszen ami előbbi szinten talán az eddigi legjobb, az nemzeti szinten hatalmas bukta volt. Persze lehet jönni azzal, hogy szemét klubok, de meggyőződésem, hogy ezzel csak eltereljük a figyelmet a valódi problémákról, amiken pedig el is lehetne gondolkodni. Például, hogy ami spanyol edzővel működik, az magyarral miért nem, vajon?

Szerintem a probléma nem annyira egyértelmű - mint azt sokan láttatni akarják -, hogy a külföldi játékosok kiszorítják a magyar tehetségeket, így nem lesz lehetősége, játékideje, stb....hiszen márpedig mindenkinek megvan az esélye, hogy ugrásszerűen fejlődjön európai élcsapatok szintjére UP-ből már tizen-huszonévesen (ráadásul a Győr mutatja is a példát ehhez), kérdés, hogy ő maga és az edzője/menedzsere ebben a korban mit kezd vele. Arról nem a nagyklubok tehetnek, hogy ezt a szintet csak nagyon kevés fiatal magyar képes megugrani elsőre (másodikra, harmadikra), annyi talán az ő felelősségük is, hogy jobban figyelhetnének, több lehetőséget biztosíthatnának az UP-edzőiknek a fejlődésre, akik amúgy az én szememben hősök, egyértelműen. De volna hova előre, és ebben talán ők is egyetértenének velem. Szóval szerintem pont nem velük van a baj. Sőt. De erősen remélem, hogy jön már az a generáció a magyar edzők között is, akiknek nem büdös másoktól újdonságot tanulni, változtatni, hibát belátni és felelősséget vállalni, egyszerűen máshogy hozzáállni, mert ide az kellene. 

De mivel ez most nem egy magyar edzők vs külföldi edzők összehasonlító poszt, hanem csak simán egy év végi, ebben most jobban nem mélyedünk el. Majd fogunk, ezt megígérem. Felvezetésnek talán ennyi elég is volt, mostantól artmooney, Fincs13 kolléga és jómagam válaszolunk a kérdéseimre némi indoklással körítve. Jelölésünk a fenti módon történik színekben.

Az év magyar sikere női/ffi

artmooney

A 2. BL-cím és a Szöged EHF-kupája. A nőknél nem nagyon kell ezt magyarázni, a címvédés mindig nehezebb. A férfiaknál sem különösebben, nyilván lehet idetenni a veszprémi F4-be jutást, de azért egy kupát megnyerni mégis csak sikerként nagyobb, még ha sportértékben valójában nem is. 

Fincs13

Női ágon az ETO címvédése, az új lebonyolítási rendszerben is helytálltak, tökéletes formaidőzítéssel, a két legkoncentráltabb meccsüket Pesten nyomták le, le a kalappal előttük. Férfi vonalon a Szeged EHF kupagyőzelme, mégpedig azért, mert a győzelmet Berlinben érték el, és náluk két jobb csapatot sikerült megfogni.

momir_Csillics

A Győr címvédése, egyértelműen. Meg az a tény, hogy mindezt úgy abszolválták a csajok, hogy talán az egész FF alatt vagy 3 percet, ha vezetett valaki ellenük összesen. Vagy annyit sem, már nem is emlékszem. És az is egy siker, hogy ez az összejövetel idén is Budapesten lesz. Férfi szinten pedig üssetek csak, elviselem, de nekem, tisztaszívű veszpréminek a PSG kiütése és ezzel együtt Köln volt A SIKER. És ahogy kezelte azt a két napot az a 2000 szurkoló a helyszínen. 

Az év magyar kudarca

Fradi BL-kiesése, szlovénok elleni kiesés. Ez ellen a Lipcse ellen fél kézzel kellett volna, valószínűleg a pályán lévők is így gondolták. A férfiak vb-kizúgása pedig egyenesen magyarázhatatlan, főleg mert sikerült úgy hat perc alatt elbaszni, amolyan igazán mocsailajososan (nem is kéne mondani, de mondom, Zágráb és Sydney).

A nők Eb-je, több volt ebben, csak szar edzővel. Ezen felül pedig a dánok elleni meccs, ott megaláztak miket. Ha a kapusunk nem fog annyi ziccert, akkor simán gombóc, ehhez képest NA szerint jó volt a védekezés... Férfiaknál a Veszprém Löwen elleni szégyene. Az rendben van, hogy nem kellett a meccs, és ki is lehet kapni, de aki BL-győzelemre hajt, azt a csapatot ennyire megalázni és tönkreverni nem lehet szerintem. Ja és a vb-selejtezős kiesés. 

Nőknél a dánok elleni meccs teljes egésze. Bizony. Tudom, hogy csak -3 lett a vége, de az mutatta meg igazán, hogy mi a legnagyobb hiányossága ennek a szakágnak. Az a tanácstalan tehetetlenség, amit NA arcán láttam végig a meccsen, az a kommunikáció és az utána következő - ráadásul listán előre prognosztizált - nyilatkozat nálam mindent vitt. Ennyire még a Fradi kizúgása sem volt borzasztó, pedig jajj. Fasziknál természetesen a vb-selejtező. Helyszínen végignézni azt az utolsó hat percet annyira szörnyű volt, hogy utána rosszakat álmodtam. Rossz volt Mannheimben is, nyilván, de mivel ez pont sehova sem számított és évek óta azt pofázom, hogy nincs olyan csapat, amelyik képes végigtolni a tökéletes szezont, ezért ezt én helyretettem magamban már hazafelé a kocsiban nagyjából. Majdnem, mert persze még sóhajtoztam, de el tudtam engedni, na. Nem úgy, mint Fincs, ahogy olvasom. 

Év edzője

Ambros Martín és Ljubomir Vranjes. A női mezőnyben egyértelműen ő. A férfiaknál sokkal nagyobb a választék, amiért mégis Vranjes, az a BL.

Ambros Martín messze kiemelkedik, ha a szövetségnek van egy kis esze, mindent megpróbál, hogy a válogatottat is vállalja be az olimpiáig legalább. Férfi szinten Onesta, megint összerakott egy olyan francia csapatot, amit nagyon nehéz lesz leverni évekig. 

Martín egyértelmű, nem is indokolom. Férfiaknál jövőre remélem Talant és Ortega között fogok vacilálni, de most Vranjes és Pastor között kell. Mindkettő gyengébb állományból hozott ki maradandót, remek formaidőzítéssel, motivációval látták el csapataikat, szóval ők ketten nálam. Persze amennyivel a BL jobb, annyival Vranjest is előrébb sorolom.

Év játékosa (külföldi/magyar)

Görbe, Lunde; Mikler, Egger. Kell Görbét magyarázni? Ha nincs pályán, akár klub-, akár válogatottszinten, mintha egy másik csapat játszana. Lunde pedig megmutatta, mitől ő az egyetlen megmaradt női klasszis kapus: egy átlagos szezon után olyan F4-et játszott, amire csak ő képes a mai mezőnyben. Férfiaknál pedig Rolónak adom, és nem elsősorban a szegedi teljesítménye miatt, hanem mert megmutatta, hogy nem csak Szegeden tud húzóerő lenni, hanem egy BL-esélyesnél is. Bevallom, ettől én azért féltettem. De mára már Mirko félhet.

Heidi Löke, félelmetes milyen munkát végez az a nő folyamatosan. Kétségünk ne legyen, ha nincs ott az ETO-ban vagy ha nem megy vissza  a norvég válogatotthoz, akkor most jó eséllyel nem ez a két csapat nyeri az aktuális tornát. Magyar pedig Görbe, ő csak egy Zseni. Férfi Gensheimer nálam, csípem a srác játékát, védekezik is keményen, szenzációsan támad, a modern kézilabda egyik tökéletes példánya. Magyar nálam is Mikler, eléggé vagány szezonja volt és a klubváltás után is ott folytatta ahol előtte. 

Görbe (és/vagy Misi), magyarázni semelyiket nem kell, külföldi pedig nekem Duda, becsületes nevén Eduarda Amorim. Ő az a tipikus iparos fajta, akitől teljesen természetes, ami Görbétől is: hogy gólokat lő, hogy vezér, ha kell, hogy passzol, ráadásul védekezik nem is akárhogyan. Remélem innen megy nyugdíjba. Mikler szintén egyértelmű, többiek már indokolták, külföldi pedig Ilics. Igen, Kölnben pont szar volt, de az egész éves melója védekezésben és támadásban méltányolandó nálam.

Év klubcsapata/válogatottja

ETO, norvég; Építők, magyar. Második tripla egyhuzamban, mit mondhatnánk még. A norgék pedig némi meglepetésre Eb-t nyertek, ugye, jó, nyilván azért a meglepetés túlzás, de se Lunde, se Grimsbø (legalábbis csak pár percig), és mégis, tulajdonképpen simán. Bár az meg mindent elmond a női mezőnyről, hogy egy játékos visszatérése annyit dob egy csapaton, hogy bárkit bucira vernek. A férfiaknál számomra világos, hogy az F4 akkora teljesítmény, hogy nem lehet más belőle, a magyar pedig miért is? Azért, mert kiderült, hogy a kispadon ülő A betűs személye ennyit számít.

ETO, svéd. A norvégok is jók voltak, de nekem szimpatikus volt a svéd válogatott, az ETO-t nem kell magyarázni. Férfi szinten Flensburg, szép volt az a BL-siker, válogatott pedig a francia, szenzációsan játszottak az Eb-n.

ETO, spanyol. Egyrészt mert nem nagyon lájkolom a skandinávokat, másrészt nekem tetszik ez a gyorslábú, hibák kihasználására építő, nem nagy, nem kiugró fizikumú, átlövő nélkül játszó mégis erős válogatott, ebben a hígfos mezőnyben legalább eredeti karakterük van. Férfi szinten mi, hehe, biztos elfogult vagyok, de viszont nem tagadom. Utálom a Barcát, rühellem a Kielt, mondhatnám a Flensburgot, de azért május óta sok csodálkoznivaló nincs rajtuk, úgyhogy mi. Válogatott pedig a szlovén. Nekik fogok drukkolni is, meg a spanyoloknak. A németeket pedig olyan hangosan fújolni fogom, hogy elhallatszódjon Katarba, ahogy pályára teszik a lábukat. 

Év felfedezettje

Korsós; Balogh Zsóti. Előbbi természetesen nem válogatott, miért is lenne. 18 évesen kétszeres BL-győztes, a nyitott kulcsszereplője, egyáltalán nem epizodista. A férfiaknál meg az abszolút nagyot futó Balogh Zsóti, akiért nem adtam volna egy lyukas kétpesetást sem. De le a kalappal. Oké, nem mai csirke, de.

Tóth Gabi, ha ő nincs, még nagyobb égés a hazai rendezésű Európa Bajnokság. Férfi szinten Bodó Ricsi, én láttam őt már pár éve is, évről-évre sokat fejlődik, sajnos már nem sokáig fog Tatabányán pattogtatni, amiért fáj a szívem. 

Korsóst adom, csak ő már tavaly is képben volt, úgyhogy Tóth Gabi, egyértelműen. Ráadásul csináltam vele egy interjút, ami megjelenik majd a januári WAX-ban, és annyira elképesztően aranyos volt, hogy lett egy elkötelezett rajongója, aki én vagyok. Férfi pedig Grebille vagy Djereven, de persze Balogh Zsolti éve is döbbenetes.

Év gólja

Görbe utolsó gólja a BL-döntőn. Méltó zárása a Tökéletes Szezonnak.

A Kielce elleni szögedi kínai, a nőknél idén nem maradt nagyon meg egy gól, talán Bódi utolsó gólja a románok ellen. Nem a szépsége miatt, hanem azért, mert a meccsen addig semmi nem jött neki össze, alig kapott labdát, a legfontosabbat viszont bevágta. 

Én írtam a kérdést, de fingom nincsen. Nem maradt meg bennem ennyire egy sem. 

Az év legviccesebb illetve legfelháborítóbb momentumai

A legviccesebb Knežević eltiltása, a legfelháborítóbb ugyanez.

Legfelháborítóbb Németh András utolsó időkérése a dánok ellen, legviccesebb pedig amikor Kneževićet kifügyültèk Pesten. Azért azon jót mosolyogtam.

Fentiek mellett még vicces volt a magyar szakma krémjének sípolása Talant kinevezése után, és felháborító, ahogy a németeket kitolják Rióig, ráadásul nem is tagadják. 

Képek innen, innen, innen, innen.