Hatosfal

Vegyes érzések kavarognak bennem az EB után: öröm, harag, idegesség, értetlenség és még napestig sorolhatnám. Egy dologgal pedig nagyon nem értek egyet: ez az EB ebben a formában nem volt sikeres, sokkal több volt benne. A torna előtt egy eléggé negatív hangvételű írással jelentkeztem, sok kérdést tettem fel, sajnos az Európa Bajnokság közben olyan válaszokat kaptam ezekre, amik megerősítették a kételyeimet. A norvég meccs kivételével szerencsém volt minden magyar összecsapást a helyszínen megtekinteni, így kicsit sportturistába bújt értékelés következik. Saját képekkel, véleményekkel, kritika a játékról, szervezésről és még sok minden.

Part I.: Győr

Be kell vallanom, minden félelmem ellenére borzasztó izgatottan vártam ezt a tornát. Sajnos belül tudtam, hogy nem fogunk nagy eredményt elérni (ezt meg is írtam), de azért mégiscsak jó dolog egy világversenynek otthont adni, van egy hangulata az egésznek. Nos, az MKSZ mindent megpróbált, hogy ezt az indokolatlanul magas jegyárakkal tönkretegye. Az árak alapján egy családnak esélye sem volt együtt kijutni, hacsak nem arannyal kereskednek. Ennek volt a következménye, hogy az oroszok elleni nyitómeccsre nem sikerült összehozni egy teltházat. Magyarországon. A nyitómeccsre. Ahol az emberek teljesen megőrülnek a kézilabdáért, azon belül is a női kézilabda fellegvárában, Győrben! Szerencsére a B-közép teljes pompájában magjelent, és a kiváló atmoszférájú csarnokban 10/10-es hangulatot varázsoltak, ahogy a többi mérkőzésen is, ezért hatalmas gratuláció nekik! Ennek hatására pedig sokszor az egész csarnok buzdította a csapatot, hol csak tapssal, hol énekléssel, hol felállva, hol ülve. Sajnos a siker ennek ellenére nem jött. Egy finoman fogalmazva sem acélos orosz csapat ellen, csak egy halovány döntetlenre futotta. Ötlettelen támadások, nulla alatt teljesítő Herr Orsi, kiváló csere kapusok, kemény védekezés, nulla széljáték. Ezek maradtak meg a fejemben a meccsel kapcsolatban.

A folytatás első fele szerencsére jobban sikerült, fél ház (!) előtt sikerült legyőzni a Lengyel csapatot. Szerintem ez a meccs, ami a legtöbbeket összezavarta. Ugyanis én már az EB kezdete előtt azt mondtam cimboráimnak, hogy ez a lengyel csapat egy meccsre fogja igazán élessé tenni magát a csoportban, mégpedig az oroszok ellen, a másik két meccset feláldozzák a középdöntőért. Nyílván, a lányok érdemeit nem szabad elvitatni, hiszen egy győzelem mégis csak győzelem, és a meccset meg kellett nyerni, amit szépen megtettek. Két nap pihi után lenyel barátaink ütötték Trefilov csapatát, természetesen az általunk nagyon szeretett matematika beindult, és mindenki kiszámolta, hogyan fogunk az innen vitt 4 ponttal az elődöntőbe jutni. Igen ám, de egy valamit mindenki kihagyott az egyenletből: Németh András meccs végi impotenciáját.

Talán ekkor ébredt rá első alkalommal, hogy a kis kedvenc Fradi sort nagyon nem kéne már erőltetni, főleg nem Pirost (könyörögve kérem, felejtsük már el egy életre azt a nőt). Ezt mi akkor már cseszhettük, mivel a spanyol csapat igen csúnyán elpáholt minket a meccs utolsó 10 percében. 4 helyett 2, még az ötödik helyhez is bravúrok kellenek. Ezzel a gondolattal utazhattunk tovább Debrecenbe.

Part II.: Debrecen

 Magyar – Román. Kevés ennél keményebb és az egész sporttársadalmat megmozgató esemény van országunkban, legyen szó fociról vagy akár kéziről. A kilátástalan támadójáték láttán András bácsi meghúzta a vezércselt, és bedobta a mélyvízbe a 18 éves Tóth Gabit. Ha már ott volt, gondolta kihúzza a szarból a csapatot, és Görbéhez hasonló parádés bemutatkozással megnyerte a meccset, nő létére tökösebb volt, mint a padon ülő vénember. Igaz ehhez kellett egy remek kapusteljesítmény is, illetve az, hogy az utolsó 10 percre gyakorlatilag az addigi cseresor legyen a pályán. A csapat mögé teljes mellszélességgel beállt a közel teltházas (7000 fő) csarnok, együtt ezt sikerült összehozni. Ekkor nem gondoltam volna, hogy éles szituációban ezután nem fogunk normálisan megkomponált végjátékot látni. Szerdán pedig minden adott volt az elődöntőhöz. A románok megütötték a spanyolokat, nálunk pedig megint beindult az a szemét számolós játék.

Nyílván a képlet egyszerű lett volna: megverni a dánokat. Ennyi. Amit ezután láttunk. A csarnokban néma csönd. A dánok 7 emberrel támadnak. 45 percen át. Szegény Köstner Vili bácsi biztos nem ivott elég fröccsöt a meccs előtt, mert igen nyugtalanul mocorgott a padon, nem igazán értette, hogy a pályán mi történik. Persze ez nem lett volna baj, ha nézőként ül ott, de sajnos ő a stáb egyik legfontosabb tagja. De ha jól láttam, odáig már eljutottak Andrással, hogy egy számítógépet be tudnak kapcsolni, talán a videó lejátszón a play gombot is meg tudják nyomni, de az elemzésre már nem marad ez után a hosszas művelet után idő. Ugyanis a dánok egy nagyon fix játékukat vették ezzel elő, amit a mezőnyben rajtunk kívül mindenki le tudott úgy reagálni, hogy 3 perc után abbahagyják. A mi zsenijeinknek ez nem sikerült. Mi lett volna, ha nincs Kiss Éva a kapuba? Inkább bele se gondolok, még mindig rosszul vagyok ettől. A meccs végén Misi (Kovacsics Anikó) és Bódi (Bognár- Bódi Bernadett) odamentek Ambroshoz, aki mosolyogva, 3 perc alatt elmagyarázta nekik mit kellett volna csinálni.   

A part III. magyar része, csak és kizárólag azért születhetett meg, mert a Norvég csapat biztos továbbjutóként keményen leadta a meccset nekünk ( ez volt az egyetlen mérkőzés, amit élőben nem tudtam sajnos megtekinteni).  A szerencse az volt, hogy a pályán ezen a meccsen többnyire Tóth – Triscsuk – Bulath hármassal voltunk fent. Azért az milyen már, hogy annak kellett örülni, hogy Bulath támad, Szucsánszki pedig csak védekezik? Szerencsére mondjuk mindketten megoldották a feladatot.  Szép győzelem, ami remek okot adott a bullshit generátor elindításához, és Németh András maradásához a torna után. A rendezés itt is nagyon profi volt, de a csarnok 40%-a vagy 1000 ft-os jeggyel jutott végül be, vagy teljesen ingyen, így láthatjuk a szuperül kitalált jegyárak nagyon működtek.

Part III.: Budapest

Pénteken szinte üres csarnok, a döntőn körülbelül 3000 norvég, meg még 3000 diák. Nagyon szeretem ezt a csarnokot, de ezt teljesen elrontotta a szövetség. Vetési meg is mondta: LEHET, hogy drágák voltak a jegyek, mert nyugat európai jegyárakkal dolgoztak. Még ez se igaz. A norvég drukkerekkel beszélgetve kiderült, ők is meglepődtek a jegyárakon, ugyanis náluk se szokott ennyibe kerülni. Lehet ki kéne állni mindenki elé és végre egyenesen kimondani: bocsi ezt elcsesztük. Tudom, nem fog megtörténni, de azért jó lenne egyszer ezt is megélni.

 A magyar-francia meccs alatt leginkább az járt a fejembe, hogy ha a felkészülés alatt látta a mester, hogy Kiss és Bíró jó formában van, minek kellett Herr Orsit is betenni a csapatba? Miért nem lehetett volna Korsós Dorkát elhozni helyette? Vagy akárkit. Mert az luxus, hogy tartok egy padmelegítőt a csapatban. Ha Tóth Gabi ilyen formában volt, miért nem neveztük már be az elején? Ez csak és kizárólag a kapitány alkalmatlanságát erősíti, arról nem is beszélve, hogy nem értette meg, mire lehet jó ez a csapat. Gyors játékot, és az egy-egy ellenit akarta erőltetni, miközben az általa összerakott keret mind a kettőre alkalmatlan! Olyan védekezési formát erőltetett végig, amihez alkalmatlan játékosokat tett fel, arról nem is beszélve, hogy már a mezőny összes tagja ismerte, nem véletlenül lőtték ellenünk a legtöbb ziccert az ellenfelek. Lehet mondani, hogy jó volt a védekezés, de ezzel átverem csak a szurkolókat. Érdekes kicsit a statisztikákat böngészni, ugyanis ebbe az esetben meglátjuk, a többi kapus hány ziccert fogott, és a mieink teljesítményét. Elképesztő sok bravúr kellett ahhoz, hogy egyáltalán eljusson pestre a csapat.  A két elődöntőn, majd Vasárnap a döntő napján pedig megláthattuk, mi lett volna, ha van egy edzőnk. Igazi taktikai csaták, izgalmas élvezhető meccsek. Végül pedig norvég győzelem. Nagyon fiatal kerettel. Hogy mit művelne a Svéd vagy a Norvég csapat velünk éles meccsen? Aki tudni szeretné, nézze meg újra a dánok elleni meccset. Majd szorozza fel kettővel a kapott gólok számát.

Van jövője a csapatnak. Bíró, a meglepően jó Mayer, a pazarul bemutatkozó Tóth, Planéta, aki ha talál egy jó pszichológust és fejben rendbe teszik, még lehet jó játékos. Korsóst a szélre, Misit irányítóba. De az igazság az, hogy egy rendes edzővel a négy közé bizony simán be lehetett volna kerülni.  Nyugtalan vagyok. Nyugtalan vagyok, mert nem látom, hogy a jelenlegi edzőnk mellett hogyan lehetne kihozni ebből a csapatból ami benne van. A meccsek többségén Ambros Martin ott ült a lelátón. Sokkal jobban örülnék, ha legközelebb a kispado mellett látnám a válogatott meccsén is...