Hát borult a világ rendesen, az kétségtelen. Nyilván nem tudtam mind az összes meccset nézni ma, a németek vs katar és a franciákok vs szlovén találkozók teljesen kimaradtak, de mivel előbbinek már az eredményén is látatlanban kibuktam, hát gyorsan karcolok róla egy gyorsat. Az első és legfontosabb:
Németország mondjon le!
Fél szemmel nézem, ahogy a dánok úgy olvasztják el az izlandi olimpiai reményeket, mint kitörő Eyjafjallajökull az egyszeri jéghegyet, mindezt épp az izlandi Gudmundssonnal a padon. Szóval nézem ezt a meccset, és leesik, hogy még egyetlen rendes posztot sem bírtunk eddig összeizzadni a vb kezdete óta, pedig azért történt Katarban ez-az az elmúlt bő tíz napban. Csakhát mivel mi nem vagyunk ott, ezért most ez a torna nemcsak kilométerben, de érdeklődésben is igen távol esik tőlünk. Ennek megfelelően teljes bloghuszár örsünk együttesen sem látta az összes meccset, hát még külön-külön - pedig utóbbira volt már példa a Hatosfal történetében.
Hajtás után így jobb híján az érzéseinket és benyomásainkat szedtük össze, kissé töredezetten, pont úgy, mint a nagy, orosz romantikus írók.
Voltak itt az utóbbi napokban szerecsenmosdatási kísérletek szépszámmal, egyiket meg is énekelte ma nyútomi kolléga itteni virtuális hasábjainkon, egy másikat a Jochapress kísérelt meg, mert hát ugye nyilván nincs Korsós-ügy a válogatottnál, hiszen olyan kevés idő lett volna beépíteni; bezzeg 21 percet játszani Temest be lehetett hívni, akit nem volt gond beépíteni, mert mióta Németh edző, azóta mindig ugyanazt tanítja, tehát neki ez ment - ez nem épp a fejlődés jele, de miért is fejlődne egy magyar edző, ugye. Természetesen a sajtó meg a blogger meg mindenki más ilyenkor balfasznak van titulálva, mert nem tapsol ujjongva a szarnak, ha sztaniolba csomagolják - már amikor nem éppen azon kapjuk magunkat, hogy XVII. (Tökéletes) Lajos osztja a sajtót, hogy a mi felelősségünk is - mert ilyenkor a blog is sajtó, ne tessék tévedni - az utánpótlás sanyarú helyzete, mert nem szóltunk időben. Hát nyilván. Na de nem erről akarunk értekezni, hanem egész röviden pár gondolat a szerdai ETO-Fradi meccs után, hogy ez miért is volt übergáz a válogatott szempontjából.
Így, bő egy hónappal az EB után megpróbálok megnyugodni (szerencsére a szürkeállományom szorgosan dolgozik azon, hogy pár meccset kitöröljön örökre az emlékezetemből), és pozitív(abban) nézni a jövőbe, de nem megy. Hogy miért? Hát ezért...
Mivel van Katarban beépített emberünk, aki szerencsére szorgosan küldözgeti a képekkel ellátott információkat, gondoltam itt az ideje egy posztnak erről a rendezvényről.
Varju Veronika nevét már ismerhetitek, ha olvastok mindenfélét a sportban, az ő meglátásait foglalom össze a vébé rendezésével, színhelyével, hátterével kapcsolatban. Ő most éppen az IHF programjában vesz rész, mint önkétes, gyakran szokta választani ezt a fajta megoldást világversenyek esetében, hiszen tanulmányait ilyen irányba folytatja éppen, szóval ez neki mindig igazi win-win helyzet. Rengeteg dolgozik persze, de kanyarít időt arra is, hogy informáljon bennünket arról, hogy mi történik ott éppen. Fényképes riportszerűség következik tőle.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.