Hatosfal

Ahogy kinézek az ablakon csak ezt a szutykos, redvás, szürke nyálkahártyát látom, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy hat lóval sem tudnának megállítani, annyira meccsre szeretnék menni. De hát az (átlag)ember nem mindig teheti azt, amit szeretne ugye, szóval inkább elébe megyek, és megpróbálok kedvet csinálni magamnak egy kis felvezetővel. Vagy meccsnézéssel, de mivel az EHFTV néha teljesen átláthatatlan káoszában nem találtam semmi jót, a digis tévé elé Bresztet nézni pedig lusta voltam elballagni, így maradt az írás ugye. 

Szóval itt a Medvegyi. 

Persze ez nem az a Medvegyi, amelyiktől hazai környezetben bármilyen minimális félnivalónk is lehetne, és nem az, amelyik szezonokat átívelően többször ikszelt, mint vesztett vagy nyert együttesen idegenben, de mivel ezt már idén is csinálták egyszer (Montpellierben), azért jó lesz figyelni, és már az első félidőben eldönteni ezt a meccset. Mert el lehet.

Érdekes amúgy, hogy az oroszok szóhoz sem nagyon jutottak eddig a döntetlenig ebben a csoportban ugye, ennél azért az első meccs alapján sokkal többet vártam volna tőlük, hogy őszinte legyek, és nem is nagyon tudtam megfejteni az okát ennek. Hajtós kis csapat, fiatalok, lelkesek, az európai mezőny számára tulajdonképpen ismeretlenek, amiből Maximov előnyt kellett volna, hogy kovácsoljon, ehelyett az elmúlt két forduló kivételével mindenki mindenhol szétsimázta őket.

Pedig azzal a támadójátékkal, amit az első meccsen a - z ugyan még nem annyira működő - védelmünk ellen az első félidőben levezényeltek, nos azzal lehetne keresnivalójuk ezen a szinten, csak hát védelmük ugye ettől még nem lesz. Az eddig bekapott 211 gól magasan a mezőny leggyengébb eredménye, ami abból a szempontból nagyon fura, hogy az oroszoknak a nyitott is működni szokott, nemhogy a hatosfaluk. Ráadásul mindezt úgy, hogy a második legszarabb védelem az ukránoké, de 7 meccs után is 14 góllal kevesebbet kaptak, mint a Csehov. 

Szóval egy valamirevaló védelem összerakása idén kimaradt, és már nem is nagyon lesz rá alkalmuk, hogy tovább fejlesszék eme hiányosságukat az európai csúcson, hiszen gyakorlatilag kizúgtak. Lesz még Vardar, Löwen meccsük otthon és Celjébe mennek, ami szintén közel sem biztos pont, sőt. Nekik tényleg ennyi volt a szezon.

Persze az oroszok azért ráérős népség, gondolom Maximov a támadás összerakását tűzhette ki idén célul, az pedig sikerült is, hiszen több gólt lőttek például nálunk is, ugyanazoknak az ellenfeleknek ráadásul. A mezőny elején vannak ebben nagyon. Úgyhogy a felállás most furamód az, hogy nem a védekezésre építhető kontrákból eredményesek, hanem felállt falakat játszanak sikeresen át. Ez ma nekünk a megakadályozandó (de szép szó).

Amit várnék a meccstől, ami az utolsó idei hazai BL ugye, az a következő:

- Mirko remek védéseit egész meccsen, ha kérhetem.

- a védelem maximumon pörgését. Azt, hogy továbbra se vegyük észre, hogy hiányzik NagyLaci - már ha hiányozni fog - középről, és Nilsson beépítésének folytatását, csak mert a csávó látványos léptékben fejlődik azon a helyen. Hármasvédőből pedig sosem elég, mondtam én nagy bölcsen. 

- harminc dobott gól körüli átlaga van ennek a nyikhaj, orosz bagázsnak, én kitűzném célnak a max. 25-öt, amit kaphatunk tőlük, és akkor elégedett leszek. Ja, és főleg ez a Gyereven gyermek ne lőjön nekünk még egyszer 9 gólt, mert most már nem lep meg azzal, hogy ha akar, akkor tud. 

- szeretnék örömjátékot látni vagy Lékaival kezdeni, mikor, ha nem ma?

- szeretnék egy jó kis szurkolást, eredménynek megfelelően akár hullámzást, hogy búcsúzzunk szépen a BL őszi, itthoni szezonjától. 

A 35-25 jó lenne, na.

Uff.