Hatosfal

Az utolsó 2014-es hazai BL-meccs összességében nekem annak ellenére tetszett, hogy kifejezetten elégedett nem lehetek több dolog miatt sem. Újra felemás félidőket játszottunk ezekkel az orosz csitrikkel, és újra inkább az történt a pályán, amit Maximov szeretett volna látni. Valószínűleg. De mivel igazából támadásban is mi vagyunk a jobbak, így ennek tulajdonképpen nincsen jelentősége.

A felvezetőben ugye azt írtam, hogy 25 kapott gól alatt kellene maradjunk ahhoz, hogy én maradéktalanul elégedett legyek és ez ugyanúgy nem sikerült, mint ahogy az első meccsen sem. Viszont újra elég volt 8-10 perc igazi koncentráció ahhoz, hogy eldöntsük ezt az egészet, és amikor ennyi kell csak, akkor én nem fogom verni az asztalt, hogy a csapat adjon magából többet. Mert nem, nem érdekel. Néhány támadás erejéig megmutattuk milyen az, ha nagyon csapatként megyünk előre, néhány régen várt játékos is megérkezett egyénileg, és van egy terminátorunk, a német, akit hihetetlen módon egyre inkább megkedvelek, szóval egyáltalán nem volt rossz ez. 

A meccsről úgy általában

Az eleje úgy kezdődött, ahogyan reméltük ugye, mind a nyitott ellen szükséges beszaladgálások, mind a Zeitz általi kinti bombák bejöttek, hátul is egyben volt minden, Mirko és a fal szóval hiába is tűnt a helyszínen kicsit viccesnek, mikor Maximov 3:2-nél kikérte az idejét, nagyon igaza volt innen nézve, össze is szedte magát az orosz támadóalakulat ennek köszönhetően. Derevent mondjuk majdnem egész meccsen megfogtuk rendesen, a nagy részében Sulic ráadásul nagyon fegyelmezetten, de volt egy másik ászuk, mégpedig ez a Zsitnyikov gyerek. Elképesztő keze van neki is bizony, az a 11 gól egyáltalán nem véletlen, nem mondom, hogy teljesen nyugodt vagyok a nem is olyan sokára következő, oroszokkal vívandó Eb-selejtező tekintetében. De azért van nekünk Dujshebaev, hogy megoldja ezeket a kérdéseket, amikor kell.

Nyilván elfogyott a levegő kicsit, amikor ezek a lelkes és felettébb tehetséges gyerekek egyszer csak vezettek itt kettővel, de szerintem nincs ezzel semmi gond, nem biztos, hogy a hátrányunkra válik, ha egy-egy gyengébb szakasz után meg kell rázni magunkat ahhoz, hogy visszaálljon a világ rendje. Teljesen őszintén mondom, hogy egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy estleg itt gond lehet, és nem is lett. Jött a szokásos második félidő eleji nyomás, és azonnal megléptünk, amit aztán gyönyörűen tudtunk még fokozni, amikor csak kellett. Láttunk többféle felállást, mindenkinek megadta a lehetőséget Ortega, személy szerint nekem a Lékais a kedvencem, de erről majd még bővebben. Az, hogy lassan észre sem vesszük NagyLaci hiányát - jó, ez túlzás persze, de azért nem annyira erős - sem támadásban, sem védekezésben, ez a legnagyobb hihetetlen módon precízen és gyorsan teljesített feladata volt ennek az ősznek. 

Egyénileg

Mirko megkapta az egész meccset, szerintem ez kellett is neki, én sem szedtem volna le akkor sem, amikor a sokadik átlövést nézte kicsit be. A fal sem működött annyira előtte, és azt is tudtuk, hogy az oroszok kintről is rohadt veszélyes játékosokkal rendelkeznek, ráadásul a támadásaikat is megkomponálják annyira, hogy az esetek fennmaradó részében ziccert lőhessenek. Szóval nem aggódom Mirko miatt, és úgy gondolom ha más nem, majd a vébé vissza fogja hozni őt teljesen. Innen nézve egyáltalán nem baj, hogy a horvátok mennek. Iváncsik Gergő megint hozzátette a magáét, persze megvolt az egy kihagyott ziccere, de most még Ugaldénak is volt ilyenje, belefért bőven, hiszen a másik oldalon viszont visszaérkezett a várva várt Marguc a köreinkbe, a csávó dobott egy 9/9-et, hát khm. Éljen, éljen. Gulyás Peti betegsége ellenére tudott hozzátenni akkor, amikor nagyon kellett, márpedig kellett, mert Zeitz csúnya leérkezése nagyon ijesztő volt elsőre. Aztán szerencsére vissza tudott térni, mert kellett nagyon egy kintről is veszélyes csukló ahhoz, hogy a beállónak is legyen némi helye. Zeitz tehát reneszánszát éli itt Veszprémben, vele kapcsolatban az a legnagyobb parám, hogy mivel láthatóan nem félti magát semmilyen helyzetben, tavaszra egyszerűen széjjel lesz ütve. Remélem nem ez lesz, mert kell ő nagyon Kölnre. 

Sulic viszont sok rossz döntést hoz mostanában, rossz irányba fordul, rossz helyre lő, az például kifejezetten aggaszt, hogy ha a harmadik lefelé tartó lövését is kiszedi a kapus, akkor sem lő felfelé. Nem tudom, hogy ez mennyire tendenciózus, nekem ezen a meccsen tűnt csak fel, de most figyelni fogom ezt. Persze igazságtalan lennék, ha most csak simán lehúznám, hogy szar volt, mert ez onnan nézve egyáltalán nem igaz, hogy hátul Derevent viszont csodálatosan kiszedte. Az is remek, hogy van egy Nilssonunk mellette amikor neki nagyon nem megy. Olyan pedig nincs, hogy ezek betlizzenek egyszerre. Ilic csak simán hozza a szokásosat, őt is inkább azzal kapcsolatban féltem, hogy nehogy tavaszra fogyjon el. Terzic kicsit elmaradt a mostanában megszokott védekezésétől, Timuzsin szintén, de tegnap ez is belefért ugye.

És akkor Lékai. Amikor jött, sokan már előre tartottak tőle, hogy padozni fog, amit már akkor sem igazán értettem. Szerintem ő egy zseni, tiszta Görbicz az egész csávó. Én Chema irányítását is sokra tartom néhányunkkal ellentétben, mert látom mit melózik, és sokszor kellett egyedül meccseket, sőt hónapokat letolnia, amibe belefáradt igen, márpedig ő olyan típus, aki agyban fárad el először, olyankor pedig jönnek a hibák tőle. Na most Lékai szerintem erősebb nála ebben a tekintetben, bárki bármit mond, a kiscsávó kívülről is veszélyes, gyors lábbal és gyors fejben, érzi a beállókat, érzi a széleket, ahogyan pedig Margucot érzi, az külön téma azt hiszem. Ja, és szívesen, alázatosan szolgálja ki az átlövőket. Mindezt teszi úgy, hogy egy tök más Veszprémet varázsol a pályára, mint a kollégája, pedig alapra hasonló irányítók ők ketten. Örülök, hogy felépült és egyéb akadályokba sem ütközött a játéka végre, mert szeretem nézni egyszerűen. Lehet el is kunyerálom a mezét év végén, úgysem csináltam még sosem ilyet. Na ennyi dicshimnusz elég asszem, most már csak tartsa magát ehhez, mert ha szar lesz azért ütjük majd őt is természetesen. 

Azt gondolom minden esélyünk megvan arra, hogy nyerjünk jövő héten Mannheimben, amit már csak azért is meg kéne tenni, mert ez a Löwen nem az a Löwen, amelyik majdnem nyert itt kora ősszel. Persze akkor sincs semmi, ha nem, mert egyszerűen belefér ez ebbe az őszbe.

Menjünk nekik, aztán meglátjuk mi lesz, de asszem azt kijelenthetjük, hogy megnyertük ezt a csoportot. Ezt is. 

Ja, és visszanézve ugyan nem szólt rosszul a szurkolás, de azt most én is ezúton jelzem, hogy videózni fogjuk az O-t innentől, hogy a megélhetési szurkolókat ki tudjuk szűrni végre.