Hatosfal

Maradjunk annyiban, hogy a harmadik percben tudtam, nem is akkora baj, hogy nem vagyok ott. Nehezen bírom az ennyire nagyon női meccseket, főleg élőben és főleg józanon. Vááá. A teltháznak köszönhetően az alaphangulat adott volt a debreceni Főnix csarnokban, legalábbis a közvetítésen ez jött át, az biztos, viszont elég gyakran román rigmus hallatszott. A felkészülés során játszottunk velük többször is, ha jól rémlik, úgyhogy azt gondoltam nagyon sok meglepetést nem tartogathat a találkozó. Aztán mégis. Lássuk, mi volt. 

Az első öt perc (gondoltam az elején, de végül az egész az volt) tipikus, női meccses szarakodással telt, amihez mindkét oldalon hozzátettek a kapusok. Szucsánszki lövése ért először hálót, majd ismét magyar találatnak örülhetett a lelátó, a románoknak kellett vagy 10 perc az első góljukhoz. Az alapfelállás amúgy sokat nem változott csütörtök óta, Bulath került a kezdőbe, és kicsit megnyitottuk a falunkat, így ugye csere nélkül tolhattuk. Kiss Éva mellett Zizi vette hátára a csapatot, kintről lőtt gólok és gólpasszok jöttek tőle, meg egy fura 2 perc róla, az viszont hatalmas kár, hogy Piros teljesen homány, nem is értem mit keres a kezdőben még mindig három teljesen értékelhetetlen meccse után? Miért magunkkal baszunk ki, amikor van a keretben kettő nála egyértelműen jobb formában játsszó beálló, akik még védekezni is tudnak? A hazai pálya minden tekintetben adott volt, azt Pappné Piros kétkezes lökésénél kb. a 14. percben láthattuk.

Erdősi negatív percei jöttek, Neagu eladott labdáit ő vágta kétszer egymás után botrányosan rossz helyre, nem hiszem el, hogy ha végre van valami mozgás a széleken, akkor pedig elbizonytalanítjuk magunkat ennyire elképesztően szar lövésekkel. Ehh, istenem. Úgy vezettünk egy kínkeserves góllal a huszadik percben, hogy a bocskorosok tíz eladott labdánál tartottak, amin szintén csak hápogni tudok, szerintem ez rekord. Rossz döntések követték egymást mindkét oldalon, emberelőnyben hat másodperces támadást elekkenteni pont ugyanolyan szar, mint emberhátrányban ugyanezt. A románok is kutyaütők voltak, hihetetlen koncentrációhiányról tanúskodott az a rengeteg eladott labda, meg amúgy a játék képe is mindkét oldalon. 

Triscsuk alsó lövése volt talán a mérkőzésen az első tényleg szép dolog, de ez a vagdalózás, ez a sunyítás nélküli, hátulról két kézzel lökéses védekezés és társai, maradjunk annyiban, hogy ehhez nem tudok tiszta szívvel gratulálni. Ráadásul Kovacsicz rutinjával még nagyobb hiba, még jó, hogy a nem fújják be neki az állandóan leérő lábát, mert kiderülne, hogy messze nem válogatott szint mostanában. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de tényleg ez van.

Szörnyű első félidőt láthattunk, nem is értem, azért ez egy középdöntő, könyörgöm már, figyeljünk kicsit oda. 10:8-ra megyünk, köszönhetően a nálunk is többet bénázó románoknak. Koncentráció, fegyelmezettség, ész - ezek kellenének a második félidőre, de nagyon. Meg egy beálló.

Persze jött a Planéta-Mayer páros, utóbbi gyorsan vágott is egy gólt, mondjuk remélem NA azért forgatja ennyire menetrendszerűen a csapatot, hogy a dánok elleni hétfői meccsen majd felforgassa ezt a megszokott sémát jól. Vagyis szeretném ezt hinni, inkább így mondom. Feszegették itt már többen is a srácok, hogy Zizit mostanában inkább átlövőnek látjuk, fura, hogy mások nem, nem igazán értem, hogy ez miért olyan ördögtől való. Misit sikerült teljesen beleszürkíteni ebbe a mezőnybe sajnos, egészen egyszerűen elkótyavetyéljük lenn a sarokban, aztán meg azon csodálkozunk, hogy elmegy az önbizalma. Csudás. Nehogy valaki, aki nem nézi a győri meccseket, azt higgye, hogy ő ennyit tud, nem véletlenül készeres BL-győztes ilyen fiatalon. 

Három lába közé tartó lövéssel aztán megzavarták Évit is sajnos, és Tomori pihije közben fel is zárkóztak a románok, először támadhattak előnyért bizony. Ugyanannyi hiba, ugyanolyan szenvedés volt látható, egészen komolyan nehéz volt végig figyelnem sajnos. Triscsuk első kihagyott hetese után újra egy olyan szép alsó lövéssel kábított, majd román labdaeladás után a visszatérő Tomori szaggatott hálót lerohanásból. 

A védekezésünk sem szuperált sehogy, hiába mondta mindenki a szünetben, hogy hátul nincs nagy gond, hogyne volna basszus. Az, hogy néha valaki lekaszál egy románt belül a szaggatotton, az nem védekezés. Az sem az, amikor Piros és Mónika mindenféle titkolózás és sunyítás nélkül hátulról, két kézzel lökdös levegőben lévő románokat, sőt, igazából az jogos kétperc volna minden egyes alkalommal, és még csak meg sem kaptuk értük általában. Hú, na. 

Már két góllal mentek a románok, amikor azt is láttuk, hogy mindenkink rottyon van, de függetlenül attól, hogy - a lengyelek elleni kivételtől eltekintve - minden meccsen pontosan ugyanazok a dolgaink nem működtek, amik ma, most sem változtattunk semmit az alapvető dolgainkon. És akkor még az is ott van amúgy, hogy ezt a román válogatottat a spanyolok elleni magyar csapat olyan toprongyosra verte volna, hogy szétszakad a Főnix Hall talaja, szóval jujjj. 

Tóth Gabi frissessége és álhatatossága hozott közelebb bennünket a hajrára, kintről is, és lerohanásból is gólokat és új erőt hozott, az utóbbiból következő egyenlítő hetest pedig Misi rutinosan bevágta. Az emberelőnyt viszont összekaptuk végre, így hosszú idő után újra vezettünk Bódi góljával. Az utolsó percre emberhátrányba vonultunk, passzívig támadtunk, Zsuzsi lőtt, és az egyenlítésre vágyó románoknak volt még vagy 10 másodpercük, amit aztán már szerencsére nem tudtunk elrontani. 

Próbálok örülni, de hogy őszinte legyek, én úgy látom, előttünk van még két légkalapács, miközben újítani nemhogy csak nem tudunk, de nem is akarunk, a pad úgy látszik elégedett, mert Misit továbbra is hagyjuk malmozni ott a szélen, pedig még a jelen lévő keretben is lehetne komolyabb szerkezeti változásokat generálni, hátha lehetünk ennél jobbak, kreatívabbak, megbízhatóbbak, pontosabbak valahogy. Azt a szöveget meg nem is tudom hova rakni, hogy NA belefárad az improvizálásba, pedig elhangzott a közvetítés végén, esküszöm hallottam. 

Azért a küzdés megvolt, ezt kiemelném, mert fontos. Tényleg nem elsősorban a lányokra haragszom, bár azért van akinél rezeg a léc, de mivel nyertünk, ezt most nem folytatom. Maradjunk annyiban, hogy sem a dánok elleni, sem a norgék elleni meccsre gondolván nem vagyok túl nyugodt, de hát bizakodjunk.