Hatosfal

Nyilvánvalóan hozzá nem értő kontárként ültem le a női EB magyar meccsei elé, de a három meccs alatt megfogalmazódott pár gondolat bennem, amiket eredetileg a Hatosfal sokat emlegetett listájára szántam, de végül a többiek bíztatására csak poszt lett belőle.

Felfoghatjuk ezt akár a csoportkör - félig-meddig külső szempontból való - értékelésének is.

Irányítópara

Akármennyire is szeretnék a csajok és Németh ennek az ellenkezőjét bizonyítani, Görbicz nagyon hiányzik ebből a csapatból. Ok, honnan ne hiányozna, de az most mindegy: a feladat adott, és többé-kevésbé az embereink is megvannak rá. Kezdjük Szucsánszkival. Zizi ezen az EB-n már egyértelműen ballövő lett, nem is értem, miért nem ott erőlteti Németh András. Lövésre felkészítést, beállónak betett labdát, vagy csak egy jó ütemű és pontos szélre húzottat alig láttunk tőle a három meccs alatt, és bár így is vezeti házon belül az asszisztlistát (tíz gólpasszal, Tomorival holtversenyben), a mozgása, játékstílusa ma már sokkal inkább egy átlövőé, mintsem egy irányítóé. A fal összerántását, fineszes passzokat, lendületes keresztmozgásokat nem sokat láttunk tőle, ellenben betörést és átlövés(i kísérlete)t annál többet. Tomorival nyugodtan válthatták volna egymást, ezzel azt is meg lehetett volna oldani, hogy ne legyenek annyira kifacsarva a középdöntőre, amennyire most kivannak - ld. csütörtökön Zsuzsi hajrábeli teljesítménye.

Kicsit talán meglepő lehet, de a statisztika azt mutatja, hogy nem Tomori vagy Szucsánszki, hanem Kovacsics Misi játszott a három meccs alatt legtöbbet. De mivel az első félidők nagy részét a szélen töltötte - amit viszont igen keveset használunk - Misinek a kelleténél kisebb szerep jut. Pedig neki irányítania kellene, mert ő pont azt tudja, amiből Zizi keveset hoz: tempót, fazont adni a támadásoknak. Össze is szedett 8 asszisztot úgy, hogy a pályán töltött idő kb. harmadában-felében a balszélen játszik. A cseréje nyugodtan lehetne Triscsuk, aki védekezésben is kiegyensúlyozott, a hibátlan hetesmutatója pedig végképp magáért beszél. Kriszta pont azokat a játékperceket kaphatná, amiket eddig Klivinyi. Mert hát Kingát középen egészen nyugodtan felejtsük el, még a lengyelek elleni emberelőnyben sem mert a kapu felé nézni sem - ez egy középen játszótól nagyon kevés... Ha már egy szem klasszikus balszellőt nevezett a kapitány, nyugodtan ki lehetne tolni oda Klivinyit, még talán jót is tenne neki. De még inkább: a helyére lehetne hozni Tóth Gabit, de feltehetően még Temessel is jobban járnánk. Update: így legyen hetesünk a skandilottón: Klivinyi ki, Tóth Gabi be.

Talán ebből is látszik, hogy mint Karl Lagerfeld a Józsipiacról, úgy hiányolom támadásban a csapatból a stílust. Egy apró reménysugár volt ezen a téren Planéta. Igen, mindenki elmondta az orosz meccs után, hogy nem elég tökös, és hasonlók, de közben - főleg a lengyelek ellen - egészen új oldalát mutatta meg Mayerrel karöltve. Szabival jól megértik egymást, és ezen felbátorodva már néhány lövés(i kísérlet)e is volt, ami arra pont elég volt, hogy folyamatosan kiléptek rá a védők - ezt jól felismerte, ezért jöhettek az asszisztok. Aztán a spanyolok ellen már a klasszikus átlövésgólok is. Nem bánnám, ha továbbra is folytatná ezt a javulást, mert akkor pont a legfontosabb meccseken tud majd talán hozzátenni. NA bízik benne, ez pozitívum, mindenképp. Védekezni meg majd megtanítják az EB után Győrben - mert ezzel a magassággal luxus, hogy nem használható hármasban.

Fogyatékosságaink

A nyitott védekezés, na az tényleg tönkretett minket. A spanyol meccs után többen is elmondták a csapatból, hogy készültünk az 5+1-re, de mégsem tudtuk megoldani. Tomori pl. itthon egészen szokatlan módon vállalta is a felelősséget, ami nagyon nagy respect. Viszont ez legalább annyira múlott a kapitányon, mint rajta. Egyrészt, ha az volt a koncepció, hogy Tomorival próbáljuk meg összezavarni a spanyol nyitottat, az már eleve óriási benézése Zsuzsi képességeinek. Másrészt Planétát azonnal le kellett volna kapni, mert a nyitott lényege, hogy folyamatos nyomás alatt tartja a támadókat, ezzel hibára kényszerítve őket. Ez az a nyomás, amit egy olyan, képességeiben még nem eléggé bízó lány, mint Szimó, nem bír el. Ráadásul akármilyen rossz napja is volt (magához képest) Misinek, ez a nyitott az ő terepe lett volna. Plusz van is akkora klasszis, hogy ha kell, néhány perc pihi után felszívja magát a legfontosabb pillanatokra.

A nyitottra (és a gyatra átlövőjátékunkra) a beállósok erőltetése lehetne a legjobb válasz. Itt viszont Pappné Piroska eddig semmi. A védekezése, az nem rossz, de elöl már nem megyünk vele sokra. Mayer minden meccsen sokkal agilisabb játékot mutatott. Ugyanakkor látni kell, hogy erre a posztra továbbra sincs még csak olyan játékosunk sem, akiből esetleg később klasszis lehetne.

Ami ennél is aggasztóbb, hogy Németh András is hozza a Mocsai betegséget: semmilyen emberelőnyös/hátrányos figuránk nincs. Illetve: van ez a hosszú oldalról induló vészkapusos izé, ami a mágnestáblán lehet, hogy működött, de a gyakorlatban még a bójánál épp egy fokkal intelligensebben védekező lengyelek is lelesték (meg öreganyám otthon, a tévé előtt, anélkül, hogy felnézett volna a karácsonyi díszpárna hímzéséből), hogy itt bizony nem kell a megkülis alakra figyelni, mert az nem jelent veszélyt a kapura. Azaz: vagy hagyjuk abba, vagy mondjuk meg Bulathnak/Triscsuknak, hogy akkor most csinálj egy betörést/lövést, de rögtön. Ezt két meccs után András is felismerte, a spanyolok ellen pedig Kovacsicz lőtt is belőle egy gólt, de sok tudatosságot továbbra sem lehetett felfedezni.

Emberelőnyös figuránk a lengyelek ellen egy volt, Zizi második beállóban lehúzta szélre (Kovacsicz meg elkúrta). Ezt lehetett volna rommá erőltetni, ld. Veszprém, ott is egy hasonló figura van, mégis működik. Sőt, ha már az jól megy, egy jó figurával sokszor egy csomó újabb lehetőség nyílik meg. Ehhez képest a spanyolok ellen kulcspillanatban nem volt megoldásunk, pedig még időt is kérhettünk, de amit ott NA bedobott, az eleve elvetélt ötlet volt (Klivinyi szélről felkanyarodásból hozza helyzetbe Planétát). Ebből hozta össze a már teljesen kikészült Tomori a belemenést, ami el is döntötte a sorsunk.

Merre tovább?

A legnagyobb bajunk az, hogy támadásban továbbra sincs meg, mit akarunk játszani. Nincsenek rendes páros vagy hármas kapcsolatok, lendületes keresztek (ami ugye egy nőkböl álló védőfal instant halála), de még mélységből a falra induló Zizik, Tomorik vagy Kovacsicsok sem. Ebből lesz aztán a sok indulásgól. És ezért volt akkora meglepetés, hogy Mayer és Planéta milyen jól érzik egymást: mert náluk megvillant valami tudatosság(-szerűség, nyilván még a veszprémi időkből). Olyan ez, mint éjjel vadászni: amikor elsül a puska, hirtelen óriási fényesség lesz, aztán utána megint csak a néma, sötét éjszaka marad.

Ilyen puskalövésből kellene még sok. Meg olyan Bulathból, Triscsukból vagy akár Tóth Gabiból, aki felnő Planéta mellé és képes levenni némi terhet a húzóembereink válláról.

Az viszont nagyon jó, hogy hiába féltünk tőlük, a kapusainkra alapozhatunk. Kiss Éva, de főleg Bíró Blanka igen kellemes meglepetés, aztán a spanyol meccs végén Herr is hozzátette a magáét. És azt látni kell, jó kapusa ebben a mezőnyben nem sok csapatnak van. Igaz, egyelőre a mieinktől is főleg a bravúrok jönnek, ami nem lesz mindig így, pedig előttük a védekezés alapvetően stabil, de az összhang sokszor nincs meg.

A hatosfalunk a másik fontos tényező, ami reményt adhat a középdöntőre. Látványosan fejlődve, a spanyolok ellen már a meccs nagy részében feszesen, keményen, sok ütközéssel védekeztünk. Győrtől Debrecenig lógó közhely, de attól még igaz, hogy csak a motivált csapat képes jól védekezni. Akarással márpedig nincsen bajunk, és ez egy olyan hatalmas erény és előny, amire még komolyan alapozhatunk.