Bár továbbra is azon tűnődöm, hogy vajon milyen szokott lenni még azon kívül? Meg azon, hogy nekem aztán mindegy, ha mindenki az égen Superman jelmezt is ölt vasárnap, csak a lelátók maradjanak pirosak. Ezt üzenném a furcsa szlogenek városába és Csapszinak külön, hogy nem érdemes buszt indítania, hiszen említettem már, hogy a statisztikák azt mutatják, gyakrabban marad 5-ön belül a csapata, ha nem jönnek annyian.
Össze vagyunk nőve, illetve szegény Ortegán lóg úgy az észak-német páncéloshadosztály, mint egy Töppedt Iker-szarkóma. Először a Final4-tól ütötték el két bitangul elfújt végjáték után, aztán tavaly meg egyenesen a BL-döntőtől. Stílusosabb lett volna, ha idén a BL-győzelemtől ütnek el minket. De mi győzni megyünk Kölnbe, úgyhogy jobb lesz ez így.
Tudtam persze valahol mélyen, hogy ezt mi innen, így együtt már nem cseszhetjük el, de azért vasárnap remegő kézzel, reszkető lélekkel és izzadó tenyérrel ébredtem. Nagyon régen nem izgultam ennyire, komolyan, minden pótcselekvés kudarcba fulladt, még a lengyelpiac is szörnyű helynek tűnt, szóval inkább elhúztunk a Fricskába, hogy sört vegyünk magunkhoz, hátha majd attól jobb lesz.
Állandó vendégjátékosunk, Töcök büszke szavai következnek.
A Pick Szeged három bravúros győzelem után utazott Kielbe. A Löwen kétszeri, és a Kiel hazai legyőzése után nyilvánvaló optimizmussal néztünk a mérkőzés elé. Szeged számtalan vendéglátó helyén alakultak szurkolói klubok, ezek egyikében vártuk a csodát. Azt nem tudni pontosan, a Digi hitvány minőségének mi volt az oka, de a szétesett kép és csúszó hang már eleve sokat rontott az élvezhetőségen...
Kattintás után folytatjuk!
Töcök fűzi tovább az egy lépésre a mennyországtól sztorit.
A Pick Szeged már bizonyosan az év meglepetéscsapata a BL-ben. Ugyanis a szinte hibátlan csoportmeccsek után az egyenes kieséses szakaszban eddig három meccset játszott a két nagyágyú német gárda ellen és ebből nemes egyszerűséggel behúzott hármat a Pastor legénység.