Hatosfal

Eljött hát a női kézirajongók várvavárt (?) hétvégéje. A zárójelben ragadt kérdőjel pont azért mert úgy gondoltuk még szeptemberben, hogy simaliba lesz majd az Etonak idáig eljutnia, hiszen minden klappolt még a szezon elején, Lunde hiányát azt hittük, hogy simán pótolni fogjuk. De nem, sőt, ez még csak az első kis hógolyója volt a lavinának ami aztán lezúdult...

Említettem már, hogy én kifejezetten szeretek úgy lemenni Szegedre, hogy van is min izgulni? Félreértés ne essék, Szeged mocskosul messze van, úgyhogy igazából lemenni sem szeretek, mert úgy vagyok vele, hogy ha már ennyit utazom, akkor legalább érjek ki az oszágból, ismerjek meg új kultúrákat, ilyenek. Természetesen nyerni szeretek a legjobban, de az biztos, hogy egyáltalán nem szeretek kikapni ott - sajnos megéltem már párszor, de belátom, hogy van ez így néha - konkrétan viszketek olyankor, ugyanakkor rühellem nagyon azt is, amikor nincs tétje egy Szeged vs Veszprémnek.

Na most van.

A kék sarokban Töcök, és mivel mi magunk holnap korán útra kelünk, mert sűrű a program, gondoltam inkább kiteszem ma. Visszavágó elé, szuggerálós 6ossal.

Sokak szerint ledolgoz(6)atlan a hátrány a Veszprémmel szemben. Főleg a pályán, de a parketten kívül is előrébb tartanak a dombon túl. Vannak, akik ezt sportdiplomáciának hívják, mások csak simán szakmai hozzáértésről beszélnek. Sokak szerint nem reménytelen a helyzet, mert a Pick Szeged igenis már megérett rá, hogy a honi pontvadászatban begyűjtse a veszprémi skalpot. Abban mindenki egyetért, hogy a két tábor semmiben nem ért egyet, vagyis, hogy tök másként látják az ország piros szegletében a dolgok folyását, mint itt lent délen, a kékben.

Csak hogy tudjam, hátha tényleg így megy ez.

Bocs, de arra a címre, hogy Nekünk is álmunk itthon nyerni és amúgy erre az egészre hirtelen ezt tudom reagálni. Vagy kicsit nyersebben azt, hogy nekünk nem az álmunk mindez, hanem évtizedes valóságunk, ugye.

Bővebben alant.

Esküszöm, soha életemben nem voltam még ennyire jól meccs utáni sajtótájékoztatón, pedig Szkopjéban is frenetikusan éreztem magam, azt elhihetitek. De tényleg. Igaz, hogy Talantot eddig mindig csak ellenfél vezetőjeként hallottam nyilatkozni Veszprémben, szóval egyértelmű, hogy nem szerethettem bele egy-egy mondatába ezen a helyszínen, na de most. Most sikerült.

Pedig játékosként hogy utáltam. Tiszteltem ugyan, nyilván, de nagyon nem kedveltem.