Egészen mondjuk nem vagyok nyugodt, hazudnék, ha ezt írnám, ez tény. Ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy ha csupán csak nyerni nem vagyunk képesek itthon bárki - értsd teljesen mindegy, hogy ki - ellen, akkor egyszerűen nem vagyunk Kölnbe valók, ennyi ez. Azt nem állítom, hogy ebben az esetben nem lennék nagyon csalódott, mert de, valószínűleg a domboldalon sírva találnátok meg lefújás után kb. 10 perccel, viszont szerintem ez most nem történhet meg. Úgyhogy nem is foglalkoznék vele többet. Főleg, mert a nyomás ma rajtunk van.
Először is tisztázzuk, hogy mit értünk meglepetés alatt: nálunk egyértelműen a PSG és a Szeged kölni részvétele számít meglepetésnek. Lesz ilyen?
Napok óta próbálok erősen koncentrálni kizárólag a pozitív dolgokra, ahogy ilyenkor minden rendes szurkoló csinálja, ezért nem fogok bővebb lére eresztett értekezéseket lezavarni sem Ilic remek ütemben érkezett mehetnékjén (ehhez csak annyit, hogy aki menni akar, azt engedni kell, hiszen játékosok jönnek-mennek ugye, csak Iváncsik Geri és Gulyás Peti örök Veszprémben), sem a már előre érzékelhető, ám a hátam közepére nem kívánt jegymizérián, sem pedig a tisztújításon, mert ez most nem fér bele. Ebbe a hétvégébe nem.
Elkezdtem egy posztot írni az összes visszavágóról, de még a felénél sem voltam, amikor ráeszméltem, hogy ez így túl sok lenne, úgyhogy inkább külön szedtem kettébe. Ez itt a magyar csapatokat nem érintő első fele, főszerepben a Barcelona, a Zágráb, a Vardar és a Kielce. Nézzük mi volt az elsőn, és mi várható a visszavágóikon ugye.
Miközben Töcök jól megérdemelt másnaposságát tölti, jó fej volt, és nem felejtett el minket sem. Alant az ő szavai következnek.
Továbbra sem közlekedési infókat szolgáltató blog vagyunk, hanem a kézilabda történéseit vesszük sorba. Úgy kezdődött, hogy a Vak Egér nevű, vendégeket jobb kedvre segítő egységben gyülekeztünk, vártuk az ETO-szurkoló cimboráinkat. Itt is végeztünk vasárnap este egy illusztris vendéggel együtt, de erről később. Meg is érkezett Ippi és csapata röndösen, "szögedi köménymagos" pólóban. Miközben a Veszprém párizsit szeletelt, mi esélyt latolgattunk, hogy hogyan is rakjuk kötőfékre a zebrákat. Közös alapnak abban megegyeztünk, hogy be kell csalni őket a pokol kapuján, hangban megriasztjuk őket, miután szétszaladtak, rájuk verünk néhányat. Jó tervnek tűnt.
Isten ments, hogy elvegyük Töcök kenyerét, de arra reálisan nem számíthattunk, hogy még ma posztot fog kreálni a Szeged történetének legújabb legendás győzelméből, mert nyilván jól megérdemelt kocsmai elfoglaltságát gyakorolja épp. Igen, arra gondolunk, hogy iszik, mint állat.
A Pick közben tovább írja azt az sci-fit, amit egy hónapja kezdett, mi lassan tényleg nem tudjuk, hol vagyunk. Köszi, srácok, ez gyönyörű volt!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.