Hatosfal

Nem kevesebb, mint tizenhat éve nem fordult elő olyasmi, mint ami most a BL-ben: nevezetesen, hogy a nyolcban több keleti, mint nyugati csapat lebzseljen. Tényleg így van, visszanyálaztam, úgyhogy ez már tudományosan megállapított tény. Mivel megtetszett a téma, most a múlt mentén is megnézegetjük a résztvevő csapatokat. Aztán holnap jövünk KP-val, illetve a hétvégén elé/mögé posztokkal, és természetesen NordHedgés-tour beszámolókkal is, mert mindenhol ott vagyunk, nyilván ott leszünk Párizsban!

Mármint Budapestre, ugye. Egy rakat tök fölösleges és érdektelen meccs után elérkeztünk ahhoz a 2×4-hez, ahol végre van miért izgulni. Győri szemmel meg pláne, mert nagyjából ezer éve megszoktuk, hogy legalább az elődöntő megvan, sőt az utóbbi években inkább döntő volt az, viszont az idei szezonban az ismert körülmények miatt sok minden, de nem egyértelmű, hogy ismét meglesz. Ehhez ráadásul szembejön az egyik legkellemetlenebb ellenfél. De ne szaladjunk ennyire előre, hajtás után először kicsit a másik három, aztán kicsit jobban a negyedik.

Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett Töcök hangja is a tegnapi továbbjutásról, úgyhogy a holnapi sorsolás előtt kanyarodjunk kicsit vissza ehhez. Két magyar a nyolcban, rulez!

Boszorkánykonyha a spanyol fal mögött. Pastor valami olyat főzött, ami megakadt a Löwen torkán. Azt kijelenthetjük, hogy a két meccsen látottak alapján a jobbik csapat jutott a nyolc közé ebből a párharcból. Ekéztem a csapatot eleget, amikor lényegtelen meccseken nézhetetlen teljesítményt nyújtott. Ezt is meg kell tanulnunk, hogy a spanyol edzők beáldoznak mérkőzéseket a gyakorlás oltárán, azért, hogy később tökéleteset alkossanak. Bánom is én a vacak meccseket, ha a végén a tegnapihoz hasonló dolgok születnek. Csak a érdekesség miatt 5 spanyol edző van a BL nyolcban.

Nem terveztem külön posztot írni erről a tegnapiról, de mivel jócskán volt miről, hát mégis írok. Nyilván először leszögezném, hogy örülünk, Vincent, hiszen negyeddöntő csuhajja, de muszáj kicsit elmerengni az élet olyan csodálatos dolgain is, mint kedvenc sportágunk, a kézilabda. Érdekes, hogy _benitoval legtöbbször ellenpontot képviselünk az ilyen szituációkban, a montpellieri itthoni meccs után ő hőzöngött nekem a telefonba, én meg nem értettem, hogy mit hisztizik, de komolyan, most meg ő csitítgatott, miközben én tüzet okádtam. Így van ez nálunk, na, de kezdjük inkább ott, hogy tegnap.

Mondtuk már, hogy elképesztően sűrű ez a március? Igen? De tényleg. A héten kattogtunk a SEHA Final haton, ültünk lelátón az amúgy egész pofás első húsz percet produkáló Csurgó elleni meccs megtekintésére, szerdától már BL-lázban égtünk teljesen jogosan, tegnap sorsoltunk, most meg már péntek van, 1et (2őt) kell aludni ahhoz, hogy magyar csapatok itthon virítsanak idén először az egyenes kieséses szakaszban. Nincs megállás, go4gold van.

Az odavágókon borult sok jóslat, volt, aminek örültünk, mint például a szögedi vendégjátéknak, de volt, aminek kevésbé. Az például mindenképpen szomorú nálam, hogy az 1 vs 4 harcok mindegyike eldöntött lett mára. Magunk miatt nem szomorkodom, az tiszta sor, de a német derbytől sokkal többet vártam. Vagyis a Flensburgtól, na. Menjünk sorba.