Egészen mondjuk nem vagyok nyugodt, hazudnék, ha ezt írnám, ez tény. Ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy ha csupán csak nyerni nem vagyunk képesek itthon bárki - értsd teljesen mindegy, hogy ki - ellen, akkor egyszerűen nem vagyunk Kölnbe valók, ennyi ez. Azt nem állítom, hogy ebben az esetben nem lennék nagyon csalódott, mert de, valószínűleg a domboldalon sírva találnátok meg lefújás után kb. 10 perccel, viszont szerintem ez most nem történhet meg. Úgyhogy nem is foglalkoznék vele többet. Főleg, mert a nyomás ma rajtunk van.
Először is tisztázzuk, hogy mit értünk meglepetés alatt: nálunk egyértelműen a PSG és a Szeged kölni részvétele számít meglepetésnek. Lesz ilyen?
Napok óta próbálok erősen koncentrálni kizárólag a pozitív dolgokra, ahogy ilyenkor minden rendes szurkoló csinálja, ezért nem fogok bővebb lére eresztett értekezéseket lezavarni sem Ilic remek ütemben érkezett mehetnékjén (ehhez csak annyit, hogy aki menni akar, azt engedni kell, hiszen játékosok jönnek-mennek ugye, csak Iváncsik Geri és Gulyás Peti örök Veszprémben), sem a már előre érzékelhető, ám a hátam közepére nem kívánt jegymizérián, sem pedig a tisztújításon, mert ez most nem fér bele. Ebbe a hétvégébe nem.
Elkezdtem egy posztot írni az összes visszavágóról, de még a felénél sem voltam, amikor ráeszméltem, hogy ez így túl sok lenne, úgyhogy inkább külön szedtem kettébe. Ez itt a magyar csapatokat nem érintő első fele, főszerepben a Barcelona, a Zágráb, a Vardar és a Kielce. Nézzük mi volt az elsőn, és mi várható a visszavágóikon ugye.
A szegedi nóta kapcsán Töcök húzza az elévalót, hajrá mogyorók!
A Pick Szeged nyerő szériában van. A zebrák elleni meccs előtt csak két dolog biztos: egyrészt totálisan megtelik az újszegedi aréna, másrészt a Picknek pont semmi veszítenivalója nincs ezen a meccsen. Az elmúlt időszak tényei alapján inkább a németeknek kell izgulniuk kicsit a napfényes kirándulás előtt. Persze nem fognak, mert vér profik, meg aztán az idei BL-kiírás egyik favoritja a Kiel, szerintem a Barca mögött a második a listán.
Először és utoljára 1994-ben voltam Párizsban, úgyhogy éppen itt volt az ideje. Igazából a Charles de Gaulle repteret azóta párszor megjártam, mert az Air Canada gyakran Air France volt Európában, tehát gyakran indult onnan úgy a gépem to Toronto, hogy a kivilágított Párizs fényei szolgáltatták a hátteret a felszálláshoz. Gyönyörű volt. Érdekes, a tizenéves fejjel átélt napokra is elég pontosan emlékszem, Párizs egészen meglepett akkor, hogy mást ne is mondjak, ott láttam először színesbőrű embert élőben, voltam Disneylandban, mozgó járdát is ott láttam először életemben, és kézenfogva andalgó férfiakat. Abban a pillanatban egy kicsit felnőttem, úgy érzem.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.