Hatosfal

Nem terveztem külön posztot írni erről a tegnapiról, de mivel jócskán volt miről, hát mégis írok. Nyilván először leszögezném, hogy örülünk, Vincent, hiszen negyeddöntő csuhajja, de muszáj kicsit elmerengni az élet olyan csodálatos dolgain is, mint kedvenc sportágunk, a kézilabda. Érdekes, hogy _benitoval legtöbbször ellenpontot képviselünk az ilyen szituációkban, a montpellieri itthoni meccs után ő hőzöngött nekem a telefonba, én meg nem értettem, hogy mit hisztizik, de komolyan, most meg ő csitítgatott, miközben én tüzet okádtam. Így van ez nálunk, na, de kezdjük inkább ott, hogy tegnap.

Miután kiosztottuk a belépőket, lebeszéltük a lebeszélnivalókat, beszedtük a jegyeket - tényleg, köszönjük a szerdaiakat -, leöntöttem Bandyt, hát más dolgunk nem is nagyon maradt, mint verőfényes napsütésben nagy nyugalomban várni a 16.30-at. Ortega elmondta a sajtóson, hogy ugyan várt meglepő húzást Jotától, de leginkább védekezésben gondolta úgy, hogy előrukkol valami újdonsággal. Hát tévedett, és én külön imádom azért, amiért minden alkalommal, amikor ilyesmi történik, ő kérés és kérdés nélkül azonnal vállalja. Gondolom már észrevettétek, ha nem, akkor mondom, hogy engem bizony el lehet varázsolni azzal, ha valaki mellébeszélés és bullshit-generálás helyett csak simán felteszi a kezét. Az én szememben ez kifejezetten szexi és férfias. Nem ám, mint Németh András, aki a mai napig azt hangoztatja, hogy márpedig akkor is a szar támadásunk miatt vertek minket bucira a dánok. 

Na de meccs. 

A vészkapusos támadás tényleg nagy húzás volt a La Riojától, ahogyan azt a sajtóson hangoztatta az edzőjük, megpróbált belekapaszkodni valamibe, ami a visszavágón eredményt hozhat. Sikerült neki, kb. negyven percig faszán működött is ez a taktika. Persze a tegnapi meccsen kapuban is sikeresen debütáló Vigo már a seggén vette a levegőt a nagy rohangászásba, de tényleg működött. Bennünket megzavart. Gyorsan hozzátenném, hogy valószínűleg mindenkit megzavart volna, hiszen ez tényleg egy olyan új megoldás ebben a sportágban, amit azért eddig nem láthattunk gyakran.

A spanyol edzők térhódítása óta széles körben elterjedt a vészkapus megoldás emberhátrányban, ez egy nagyon megosztó taktikai elem amúgy, sok hozzáértő élből elutasítja, talán pont azért, mert az egészpályás gólnál kevés demoralizálóbb dolog van a kézilabdában. De a számok azt mutatják, hogy emberhátrányban eredményesebb a hat emberrel támadó csapat, vitatkozni pedig nagyon nehéz a számokkal. 

A női Eb óta tudjuk, hogy igen, végig lehet tolni egész meccseket is vészkapussal, és bár nekem rohadt sűrűnek tűnik a hét emberrel támadó csapat, de azzal is nehét vitatkozni, hogy két beálló egynél sokkal könnyebben bontja meg a falat, és hét ember hattal szemben bizony előnyben van. 

De mégis van néhány dolog, amit meg lehetett volna és kellene is próbálni ilyen esetekben. Ami viszont tegnap vagy késett vagy elmaradt. 

Az evidensebb nyilván az, hogy végy egy jó kapust, aki gyorsan belenyúl néhány ziccerbe, majd képes egész pályáról is gólt lőni. Két-három ilyen, és meg is volnánk, mert nincs az a Jota Gonzales, aki ilyen könnyű gólok által hagyná kicsinálni a csapatát. Mirko ugyan lőtt egy ilyen gólt, de sajna mégsem védett jól többnyire. Roli viszont nem az az indítómágus, na, úgyhogy innen nézve ez ellen a tatika ellen nekünk összesen két fél kapusunk van. Viszont egy passzal megoldható ez is, mert nyilván kell legyen olyan ember a védelemben, aki bevállalja és nagyarányban sikeresen is alkalmazza az egészpályást. Chema nem ez, azt láttuk, Sulic már inkább (kapufa haha), Lékai aztán harmadszorra - a 24. percben amúgy - bevágta. De ezt erőltetni kell, ha nem megy be háromszor, akkor negyedszerre is muszáj megtenni, nem szabad rájuk hagyni és megengedni, hogy Vigo le, a kapus pedig felérjen, mert ok, hogy belefért ez tegnap, de nem biztos, hogy Kölnben a Kiel ellen mondjuk beleférne majd. Engem leginkább ez aggaszt. 

Aztán, ha az evidensebb dolog nem működik, akkor viszont tolni kell a gyors középkezdéseket biza, mert ez a cserélgetős lerohangálás sok időt és a résztvevőktől rengeteg energiát felemészt nyilvánvalóan, ha pedig mindezt még esztelenül rohanva kell bárkinek is abszolválnia, az sokkal több lehetőség a hibázásra. Szintén a huszonvalahányadik percig kellett például várnunk arra, hogy Sulic (!!!) kitámasztásból azért lőjje át a falat, mert feltűnt neki, hogy a kapus épp csak beért a hálóba, és még bőven csak veszi fel a pozícióját, méri fel a távolságokat. Ok, tudom én, hogy a NLR falát Ilic és Nallaci simán is átbombázza, de pont tőlük várnék gyorsabb helyzetfelismerést az ilyen szituációkban. Az például a meccs jelenete volt, és valószínűleg egyben Vigo pályafutásának egyik csúcspontja, amikor Sulic ziccerét megfogta. Visszanézve már vicces persze, de ott, abban a pillanatban többedmagammal a lelátón én konkrétan agyfaszt kaptam. Hát komolyan végig kell játszani a támadóidőt, amikor Vigo áll a kapuban? Basszus, lőjj és gól. 

Aztán védekezésben pedig szintén érdemes valamit megtenni ilyenkor: lövésre kell kényszeríteni a megkülönböztetett pólóst - ezt többször is volt tegnap, mondjuk nagyon kényszeríteni sem kellett, lőtt ő magától is, haha - hogy vagy védés után üres kapuba vagy a második pontban hangoztatott gyors középkezdéssel nem üres, de rendezetlen védelem és kapus ellen lehessen tolni a gólokat.

Ezek sajnos tegnap sokáig elmaradtak. Valójában Carlosnak kb. az ötödik percben időt kellett volna kérnie, hogy a fejekbe verje a leírtakat, mert bár nyilván mindenki rájött időközben arra, hogy mit lehet csinálni ezzel az állandó vészkapusozással, de nem árt ezt a felismerést szervezett formába önteni, mégiscsak jobban mutat az.

Ja, és fontosnak tartanám mindenki figyelmét felhívni arra is, hogy a közönég java része - a körülöttem állók legalábbis biztosan, és mi ott nagyon értünk hozzá, nyilvánvalóan (:D) - emiatt ébresztőzött és de, felfogta, hogy a pályán hatalmas taktikai harc van. A kurva gyenge pedig a szurkolásnak szólt, nem a játéknak, és mivel utána szinte közvetlenül felcsendült a divatszurkolás, divatszurkolás, iiiiigeniiis van divatszurkolás rigmus is, ez azért egyértelmű volt, remélem nem csak nálam.

Na de nehogy azt higgye valaki, hogy én annyira elégedetlen vagyok ezzel a 14 gólos különbséggel abszolvált továbbjutással, mert lufaszt, ugyanakkor ezt a meccset a magam részéről megköszönném a spanyoloknak, mert tök időben szembesültünk azzal, hogy még rengeteg olyan dolog van, amire fejben egyszerűen muszáj felkészülnünk májusra.