Az utolsó 2014-es hazai BL-meccs összességében nekem annak ellenére tetszett, hogy kifejezetten elégedett nem lehetek több dolog miatt sem. Újra felemás félidőket játszottunk ezekkel az orosz csitrikkel, és újra inkább az történt a pályán, amit Maximov szeretett volna látni. Valószínűleg. De mivel igazából támadásban is mi vagyunk a jobbak, így ennek tulajdonképpen nincsen jelentősége.
Ahogy kinézek az ablakon csak ezt a szutykos, redvás, szürke nyálkahártyát látom, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy hat lóval sem tudnának megállítani, annyira meccsre szeretnék menni. De hát az (átlag)ember nem mindig teheti azt, amit szeretne ugye, szóval inkább elébe megyek, és megpróbálok kedvet csinálni magamnak egy kis felvezetővel. Vagy meccsnézéssel, de mivel az EHFTV néha teljesen átláthatatlan káoszában nem találtam semmi jót, a digis tévé elé Bresztet nézni pedig lusta voltam elballagni, így maradt az írás ugye.
Szóval itt a Medvegyi.
Volt már szó idén a Vardarról - többször is, de itt a legjobban - , kicsit már unjuk is őket lassan, viszont ez ma visszaolvasva is pontosan áll erre a csapatra. Két meccset már lejátszottunk ellenük, az egyik lufaszt nem ért (+8), a másik annál többet. Elképesztően fontos fegyvertény az, hogy Szkopjéban végül nyerni tudtunk úgy, ahogyan. Nagy Laci nélkül, amit már lassan meg is szokunk, ha valamire, hát erre ez a makacs sérülés nagyon jó volt.
Sokan beszélnek szerencséről a kinti meccs kapcsán, amit én vitatnék, de nagyon. Melyik a szerencse-faktor, Ugalde labdalopása? Vagy hogy befújták a hetest ide is, oda is? Azt a meccset majdnem végig a kezünkbe tartottuk, abban az elképesztő hangulatban és amikor nagyon kellett, többen villantak.
Ez nem szerencse kérdése nálam.
Meg azért nyilván Szkopjéra, mert ott lesz izgalom bőven. Meg persze Szegedre is, de csak azért, hogy végre meglegyen a kényelmes távolság az üldözőktől. Aztán lesz itt még egy pánszláv belviszály horvát és fehérorosz szereplőkkel, meg azért kíváncsiak leszünk a Vranjes-bébikre a Barca ellenében. Egész jó kis hétvége jön, úgyhogy értékelünk és egyben beharangozunk.
Isten - vagy mi - látja lelkem, soha egy büdös petákot nem adtam volna azért, hogy valaha leírom azt, ami ott fenn olvasható a cím hátsó részében. Ok, nyitott és érdeklődő típus vagyok, utazni pedig kifejezetten szeretek, de életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire erősen érzek majd olyat, hogy nekem mindenképpen Macedóniába kell mennem. Márpedig ezt kb. a sorsolás óta egyre erősebben érzem. Úgyhogy megyek. Balkán-túra on, most kicsit sportturista leszek.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.