Ebben a szörnyű januári, hidegrázósan hóeséses, de csumpin latyakosan maradó nihilben (ami tegnap volt és holnap lesz) eszembe jutott, hogy végre posztolni is kellene. Szinte éreztem a bizsergést az amúgy éppen jackosan beragasztott ujjaim végében, és fél órát törtem azon a fejem, hogy mi legyen a téma 2015 év elsőjében.
Ideális esetben ilyenkor már készülhetnénk egy férfi világversenyre, de most aztán minden van, csak ideális eset nem. Nekiugorhatnánk az edzők összehasonlításának is, de az meg túl hosszú/mély/erős téma januárra, főleg elsőnek, ráadásul annyi időm most úgysem lenne. Úgyhogy arra jutottam, hogy áttekintem a hátralévő szezon fontosabb ffi-állomásait, beírom a határidőnaplómba őket, és közben ide is persze. Nyilván elsősorban veszprémi oldalról közelítem, de azért kitekintek délre is. Jó lesz?
Majdnem lezárult az őszi BL-szezon - de csak majdnem, mert este még van egy Zágráb vs PSG, bizony, és ha igazán komolyan nyomnánk, és dúskálnánk az időben ill. földi javakban, egy ilyenre simán lemehetnénk a horvátokhoz, mert hangulatügyileg biztosan jó lesz - és az Eb is elkezdődött, részt is vettünk majdnem teljes egészében a nyitányon, bár Mannheimből hazafelé különösen rosszul esett látni, hogyan szenved a válogatott az oroszok ellen.
Viszont minden más tetszett, szép a csarnok, a bejutás zökkenőmentes és leginkább azt imádom, ahogyan meghagyták a Magvassyt ott hátul. Mert én azt nagyon szerettem. Tiszta nosztalgikus érzések rohantak meg, persze nem állítom, hogy újra olyan volt, mint 15/16/17 évesen, de a szag ismerős volt, hehe.
Az éppen hogy félházas SAP-ban jó német szokáshoz híven természetesen a Holdra szólt a vendégszektoros jegy, ami nyilván több szempontból sem szerencsés nekünk, vendégeknek. Mivel szurkolni akartam, így felmentem, de szemüveget nem vittem, tehát elég megerőltető volt a meccs követése. Másrészt ha abból a kb. kétszáz magyarból szurkolt volna még húsz, talán le is hallatszik a hangunk, de hát azt már megszoktam, hogy nem mindenki szurkoló, így senkit nem molesztáltunk a végsőkig, hogy szurkoljon. Azoknak viszont köszönjük, akik odajöttek kiabálni, így legalább valami volt. Azt mondjuk megmondom, hogy életemben ennyi dudát összesen nem fújtam, mint egy meccsen most, volt olyan gondolatom, hogy mindjárt elájulok, de aztán megúsztam valahogy.
De most leszek, hála újra a névadónknak, akikhez természetesen továbbra is lehet talicskázni a lóvét, ha éppen van, a bankoknál jobban kezelgetik, az tuti. Szóval újra köszönjük NordHedge, mert bármennyire is tartotta magát egy ideig a dolog, hogy nem lesz ebből Löwen-túra, mégis lett. Kicsit last minute, kicsit sűrű, de hát ez van, átszerveztük a hétvégét, előrehoztuk a Mikulást, így most mindenkinek jó lesz, reméljük nekünk is.
Úgy tűnik kicsit letisztultak a viszonyok vagy csak lecsitultak a kedélyek férfi-fronton is, mert a mostani KP konkrétabb öldöklés nélkül végigment a listán. Mondjuk krónikus időhiányban szenvedve le sem álltam vitázni, az igaz, de most nem is volt semmi komolyabb fenntartásom a felvetett sorrenddel kapcsolatban. Ahol meg volt, ott belenyúltam, de ez most inkább az alsóházban volt jellemző, nem volt lényeg. Nézzük tehát mi az idei utolsó erősorrend, mielőtt kis hazánk Eb-t rendez. Lehetne már egy férfi ugyanilyen ám, jó reggelt!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.