Hatosfal

Na jó, most már bevallom, nem volt teljesen őszinte a mosolyom a félidőben és a nyugalmat is inkább agyból erőltettem magamra oly erőteljesen, nem megszállt valami keep calm-sugallat. De azért alapvetően tényleg nem tudtam volna elképzelni, hogy kikaphatunk a Veszprém Arénában.

Negyven percet adtam ennek a szögedi csudának, nem sokkal többet tudtak futni azon a szinten tegnap.

A második félidőben muszáj volt koncentrálnunk, a lelátón pedig rá lettünk kényszerítve a szurkolásra, összességében tehát felbolydult a Veszprém Aréna, és ez a kettő együtt már elég volt a sikerre. Két teljesen felemás félidő után Veszprém vs Szeged 1:0. 

A múlt heti szegedi meccs után tagadhatatlanul gyengébb volt az érdeklődés a bajnoki döntő első meccse iránt, mint amennyire az indokolható, de azért végül csaknem megtelt a Veszprém Aréna. Magamon is éreztem, hogy tutira veszem a győzelmet, semmi izgulás, semmi meccsdrukk, furcsa volt na. Meg is kaptuk az arcunkra. 

Az első félidő eleje teljesen rendben volt, most, ahogy nézem vissza tűnik csak fel, mert helyszínen szarabbnak éreztem. De nem hiányzott sem a motiváció, sem az akarat, sem semmi, viszonylag rendben volt a fal, és mögötte Mirko szintén. Vezettünk is általában 1-2 góllal, de nem tudtunk többet közé tenni, mert ekkor még remekül tartotta magát a Szeged. Sőt, a néha felvillantott 5+1 is működött, pedig Bombac és Balogh Zsolti is pályán volt ekkortájban. A 18. percig rendben zajlottak az események, aztán a cseréinket követő első támadásban eladott labda (Momo adta el, Jonás szerezte meg) után megfordult a meccs képe.

Sokat sztrájkoltunk már Máté játékáért ezen oldalon, hát, most egy kicsit belénk állt a félsz, maradjunk annyiban. Nagyon nem szállt be jól, de igazából senki sem, Zeitzi is labdabénának tűnt, és ebben a szakaszban konkrétan vállalhatatlan volt hátul a fal. Egyedül Roló hozta magát a padról, első labdérintése egy hetesfogás volt. Ortega nem is szarozott sokat, hozta vissza a kezdőt, de addigra már négygólos hátrányban volt a csapata. Robledo percei voltak ezek, ennyi gólt egy meccsen tőle nem is láttam, sőt, talán összesen sem, de mindegy. 

Szóval az első félidei cseréink tehát csúnyán és kollektívan beragadtak, ezen érdemes lenne elgondolkodni, talán kéne valamilyen változtatást eszközölni ebben az egyre kiszámíthatóbb szokásunkban, mert Kölnre márpedig muszáj valami újítás, az biztos. Vagy menjünk mi is 7 mezőnyjátékossal, ahogy a La Rioja. Ja, és Sulic üreskapura ejtése is megmaradt az agyamban, végre valaki tökös volt annyira, hogy meglépje. Félidőben mindenkit csitítgattam, mert bár nyilván nem tetszett az utolsó szűk negyed óra, de egyrészt tudtam, hogy a Szeged ki fog fingani hamarosan, másrészt tényleg hittem abban, hogy valaki felcsapja a csapatot a hátára.

Így is lett.

Mirko bekezdett ugyan, de aztán amikor megkapta az átjáróházzá silányult védelmet a nyakába, amögött már nem sokat szagolt hozzá, vagy hogy is mondjam. Jött Mikler a második félidőre, bár Robledo első lövését ő is benézte, maradjunk annyiban. Visszakeményedett a védelem, és úgy tűnt, Carlos amúgy is összekapta szünetben a srácokat, szóval a kezdő megrázta magát, Laci és Ugalde nagyon fontos góljaival pedig elkezdtünk visszajönni. 

Hallottam második félidei bírózást, szóval megnéztem újra, valaki például vitatta Parrondo belerohanását, nos, ő legyen kedves nézze már meg újra! Ott ő láthatóan egy szabálytalanságot szeretett volna, dönthetett volna úgy is, hogy kifelé cselez egy emberen, de nem, hanem ő beleszaladta a visszaérő három ember zárásába. Aztán a passzívok megítélése nálam szintén rendben volt, egyszerűen elfárad a Szeged fejben a 40. percre. Pont. Ezen nincs mit szépíteni, onnantól pedig elindult a daráló. 

A hat, az hat. Lassan állandósul ez a Veszprém javára.

És még valami: sokan nem értik mostanában, úgyhogy leírom, ha nem baj, hogy miben is rejlik Nagy Laci csodája. Az, hogy akkor mutatja klasszisát, amikor kell, és tényleg mindig akkor, ez számomra még mindig hihetetlen. A szezonját tekintve nem volt kimagasló a támadása, még ha a köznép nem is tartja számon az asszisztokat, amiből sztem Chema mellett neki a legtöbb van, de igaz. Nem vagdosta a gólokat. Hogy miért nem? Mert nem kellett, mert valaki mindig megoldotta. Tegnap nem, és amikor ő ezt látta, vágott kilencet. Lehet ezt nem észrevenni, csak felesleges.

Ráadásul nálunk ezt csak ő tudja. 

Egyébként köszönjük, mert ilyen meccsek kellenek ahhoz, hogy az tényleg a javunkat szolgálja, így már kedden is érdemesnek tűnik lerohanni a Tiszán-túlra.