Hatosfal

Isten - vagy mi - látja lelkem, soha egy büdös petákot nem adtam volna azért, hogy valaha leírom azt, ami ott fenn olvasható a cím hátsó részében. Ok, nyitott és érdeklődő típus vagyok, utazni pedig kifejezetten szeretek, de életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire erősen érzek majd olyat, hogy nekem mindenképpen Macedóniába kell mennem. Márpedig ezt kb. a sorsolás óta egyre erősebben érzem. Úgyhogy megyek. Balkán-túra on, most kicsit sportturista leszek. 

Azt azért hozzátenném, hogy jelentősen több partnerre számítottam ehhez, de mindegy. Pedig olcsó, jó a személyi, nincs is annyira messze - na jó, de -, viszont valószínűleg egy kifejezetten éles, jó meccs lesz ez, szóval minden tisztalelkű sportturistának álmai túrája kellene legyen. De nem az. Amit nem nagyon értek.

Nyilván a Balkánra megyünk, erre illik is felkészülni testben és lélekben, de szurkolói atrocitástól én például egyáltalán nem tartok annak ellenére sem, hogy nagyjából ismerem a balkáni közeget. Nem kötekedni megyünk ugyanis, úgy pedig nehéz lesz. Ennyire bízom magunkban.

Nézzük csak közelebbről az egészet!

Utazás

Egy bérelt verdával indulunk útnak pénteken reggel. Nem is áltatom magam hajnali indulással, simán lesz az 8-fél 9. Pest felé az autópályán tűnik a leggyorsabbnak és a legegyszerűbbnek, ráadásul Várpalotán és Pesten is szállnak majd még be. Autópályán 120 km/h a Balkánon a megengedett, ezt jó lesz egy pillanatra sem elfelejteni, azt hiszem. Nyilván igyekszünk minél kevesebbszer megállni, meg minden, de kellenek majd az útról is (vágó)képek, meg pisi, cigi ez-az biztos hogy lesz szóval odaérünk este nyolcra, szerintem. 

Szállás

A szállásunk nagyon pöpec, igaz, hogy Hostel, de belvárosi, rendes, tiszta, meglepően olcsó és egy ex-olimpikon röplabdás tulajdonosa van, aki Goran, és ő olyan Goran, hogy nem csak úgy odaírja a levele végére, hogy ne habozzunk keresni, akármi is van, hanem tényleg komolyan gondolja. Legalábbis amikor elcsesztem az AirBnb rendszerén a foglalásunkat, és több lóvét szedett le a kártyámról, mint amennyit akartam, az ember fél nap alatt visszautaltatta az adminokkal a különbözetet a számlámra. Aztán másnap jött a jegy-para, a macedónok kitették ugye az ő jegymesteres oldalukra a tiketteket, de elfogyott, mire megtudtuk, hova kellene vegyük, ha jót akarunk, hősünk odatelefonált a csarnokba, és szerzett nekünk jegyet pontosan három perc alatt. Szóval igazi úriembernek tűnik, viszünk is neki pálinkát ajcsiba. 

Szkopje amúgy nem látszik túl szépnek az interneten keresztül (nyilván van ilyen képen látható része is), pedig akár még lehetett is volna az. Lakják nagyon régóta, és volt ott olyan keveredés, mint egy zsibvásárban. Görögök, rómaiak, bizánciak alakították a városképet, melynek amúgy éppen a Vardar a folyója. Aztán sajnos 1963-ban jött egy földrengés és valami elképesztő módon pusztította el a várost 4/5-ét. Na most ezt gondoljuk végig egy pillanatra. Újjáépítették amúgy viszonylag gyorsan, csak hát nyilván szívesebben lődörögnénk római romok között, mint Dunaújvárosban a tervezett pénteki mókázásunkban. Az biztos, hogy túl sok kulturális látnivalóra nem kell időt szakítsunk, a szkopjei lengyel-piacot mondjuk mindenképp látnunk kellene majd, állítólag a legnagyobb Európában, és a kőhídon át pedig az albán negyedbe vetjük majd be magunkat, ahol enni fogunk és inni sokat a helyi krimókban. Minél bizalmatlanabbul néz ki a hely, állítólag annál jobb ott a kaja, szóval bátrak leszünk. Összesen ennyi meccsen kívüli tervünk van. Ha valakinek van ki ne hagyjuk javaslata, tolja nyugodtan. Vonatkozhat ez kajáldára, kajára, piára, kocsmára, discora, akármire na. 

A mérkőzés

A meccsről dióhéjban annyit, hogy nagyot csalódnék, ha nem volna szoros és ezt most úgy értem, hogy nem lehet sok gól semelyik irányba sem. Szerintem nyerünk egy szírohamosan végjátékos drámában egy darab góllal. Gondolom ezt aláírná mindenki, igaz? Mondjuk akkor kemény lesz kijutni a csarnokból, haha. Tudom, hogy nehéz lesz nagyon, de tartom magunkat annyira jó csapatnak, hogy megcsináljuk, és hiába fosik mindenki, akinek én adok a szavára, most akkor is az én kincstári optimizmusom fog győzni, na. 

Tavaszig fogom ezt szajkózni, mert nagyon így van, hogy ha a védekezésünk megfelelően motivált lesz és felhergelt már az első perctől fogva (márpedig utóbbira számíthatunk egy igazi balkáni csarnokban), akkor nem lesz baj. Persze Renatonak lehet, hogy szüksége lenne néhány xanaxra, meg mondjuk nagyon kell figyelni támadásban az eladott labdákra, de ennyi. Árpád-paránk nincs, innen nézve úgy tűnik, talán nem is volt soha (pedig de), szóval jó lenne, ha minél hosszabb lefolyású támadásokattudnánk vezetni minél pontosabb befejezésekkel, és amennyire megoldható, minél több szélső góllal. Valamiért ez a fétisem mostanság, ha csak minden szélsőnk 3 gólt ver posztról, megnyerjük a meccset. 

Na de erről nem akarok többet most, hiszen kicsit még messze van, addig kettőt aludni kell, az egyiket igaz már Gorannál, Szkopjéban. 

reklám ON

Ja, és nem elhanyagolható információ, hogy ezennel az első komolyabb támogatott túrát nyomatjuk, úgyhogy itt is megköszönjük a fejlécben már csodálatosan mutató NordHedge cégnek, akik amúgy befektetésekkel foglalkoznak, hogy velünk együtt megpróbálják összekötni a kellemeset a hasznossal. Ha elégedetlen vagy a megtakarításaid kezelőjével vagy éppen most befektetni való tőkéd van, keresd őket bátran akár rajtunk keresztül is, és kérj emberközeli, személyre szabott tájékoztatást ebben a csúf galád szférában!

reklám OFF

Igyekszünk minél több, a hivatalos oldaltól eltérő információkkal, jelentésekkel, videókkal szolgálni erről az útról, reméljük nektek is tetszeni fog majd. Nekünk biztosan.

És nyerünk is.