Hatosfal

Továbbra is kék az ég, főleg Szeged felett, még mindig csodálatosan kék az uszoda az újszegedi spori mellett, sőt, kék a szeme, arca csupa derű, de a lényegen mindez semmit sem változtat, a lényeg pedig az, hogy a bajnok újra piros maradt. Huszonharmadik szezonját húzta be ezúttal idegenben az MKB-MVM Veszprém csapata, és ezzel el is dőlt, hogy mától kizárólag egy dolog fontos a srácoknak: Köln. 

Csak mert az is mindjárt itt van. 

De ne szaladjunk így előre, élvezzük ki tiszta szívvel a győztes pillanatokat, és tekintsünk vissza hatalmas mosollyal orcánkon a tegnapra, mert bőven van minek örülni, na. Mármint nekünk. 

Hangulat: pipa, de erről most korántsem a közönség tehetett.

Emlékszünk ugye, hogy a múlt hétvégi sima után nem nagyon akaródzott Szegedre mennem, amit aztán az itteni első félidő és _benito hirtelen pálfordulása kenterbe tört. Viszont amikor számomra kiderült, hogy a szegedi pajtásaim túlnyomó része nem tervezi jelenlétével megtisztelni a mérkőzést, hát kicsit elbizonytalanodtam újra. Vívódtam, egy sort, aztán végül mégis leutaztam. Gondoltam Bajnokságot nyerünk, bajnokságot nyerünk Szeged városáBAN, rossz nem lehet a túra. Viszonylag korán Szegeden voltunk kocsival, reménykedtünk némi fiesztába, de furcsamód fél 5kor túl sok kékmezes hulligánt nem láttunk a városban. Én kicsit izgultam pedig magunk miatt, de néhány hang megnyugtatott gyorsan, Máté is azt mondta, hogy nyerünk, és a szögedi kollégák sem reménykedtek túlzottan, így viszont nyilván nem volt annyira perzselő a lelátó az újszegedi sporiban. Már nem a hőmérséklet tekintetében, mert az amúgy is botrányos, levegőt sem lehet kapni abban a katlanban.

Annál inkább a pálya. Hatalmas balhék voltak.

Töcök is írta, ezt én is így láttam: a derby hangulata elég gyorsan megalakult, csak abban nincs egyetértés, hogy az a kakaskodás ott Momirnak pirosat ért volna. Szerintem nem. Hogy lesz itt valami kumite, az kb. akkor eldőlt, amikor Blazevic két kézzel lökte a levegőben lévő Ilicet úgy, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy bal kézzel nem tartott az arcára (28.45-nél nézzétek vissza!) majd közvetlenül utána a keresztbe lendületből érkező Zeitzit akasztotta meg vállal, akinek pedig elég alacsonyan volt a súlypontja ahhoz, hogy ott is kellemetlen magasságot érjen a mozdulat. Na ezek után kezdődött Momir ámokfutása. Persze, egyébként történik vagy húsz ilyen meccsenként de amikor gyors egymásutánban kettő taslit kioszt valaki, az azért számíthat némi ellenállásra vagy verbális megtorlásra. A zseniális MTVA jóvoltából ennek a történetnek csak egy töredékét lehetséges rekonstruálni sajna, helyette persze végignézhetjük, ahogy Blazevic leballag. 

Na tehát igen, Ilic mindezt testi kontaktal tarkított eszközökkel kikérte magának, de mondjuk kintről úgy tűnt, hogy Blazevic meg tudja védeni magát, ennek ellenére megérkezett Feci a helyzet (khm) megoldására, hogy rá is lendítsen egyet Momora gyorsan, így Fecinek pedig Chema rontott füstölgő fejjel a nyakára, hogy ezzel is (khm) megnyugtassa a feltüzelődött társakat. Ebből aztán keletkezett néhány kibogozhatatlan gócpont a pályán, amit szerencsére meg sem próbálhatunk utólag kibogózni, mert mint már azt jeleztem, nem vagyunk az események felvételeinek birtokában. Annyi látszódott visszanézve teljesen biztosan, hogy két ember érkezett ténylegesen békítő szándékkal, Zubai és Nilsson. És persze hogy NagyLaci tette helyére végül a kispadnál az arcokat.

 Nem tudom megfigyeltétek-e, de mindkét csapatban van egy-egy ember, akik akárhol is van a pályán gebasz, rögvest ott teremnek, az egyik Ilyés Feci a másik Chema. Ők ketten a legbalhésabbak, jó is, hogy ebből a tegnapiból Sulic ilyen remek érzékkel kimaradt, nem biztos, hogy jót tett volna, ha ott van. Feci amúgy különösen szépet alakított tegnap azzal a bírórángatással, amiért szintén nem járt semmi, ha jól emlékszem. Na mindegy, ennyit voltam hajlandó bírózni, mert azon túl, hogy ez egy megnyert bajnoki döntő remek meccse volt, még Körte búcsúja is. 

Na ja. De még kicsit a meccsről.

Az 5:5-nél lejátszódott heves jelenetek egyértelműen a Szegedet fogták jobban vissza, már 5 vs 3 felállásnál is ziccert hibáztak, de azt hiszem mondhatjuk, hogy amúgy sem használták ki túl fényesen az emberelőnyeiket ellenünk egész szezonban. Persze Roli ufó mostanában, de ez nem mentség. Az ilyen kihagyott ziccerekről nem tehetnek a bírók, nem tehet a Veszprém és nem tehet Ortega. Láthatóan baj van a koncentrációkkal. 

Mi pedig nézhetjük ezt onnan, hogy abból a balhéból, ami minket büntetett jobban - amúgy jogosan, hiszen mi hisztiztünk jobban, bár inkább itt kellett volna páros kiállítást osztogatni, mint a végén a Vranjes+Nilsson párosnak, talán még időben let volna, hogy ne szabaduljanak el az indulatok annyira, persze ez elmaradt - kijöttünk úgy, hogy nem kaptunk gólt a Lékai, Gulyás, Zeitz felállásban. Ami még akkor is bravúr, ha négyen végül kaptunk, ezzel vezetett is a Szeged. De aztán Máté még mindig kettő embermínuszból kiharcolt hetese visszahozta az egált, majd elmentünk kettővel, visszajöttek, itt még egyszer a lelátó is életre kelt, majd volt az a közjáték, amikor az eredményjelzőt kezelő két gólt írt be a Szegednek, és a lelátótól ezt a bíróknak jelezni próbáló veszprémi zakóst majdnem kivezették, mert hogy itten ő ne rendezkedjen, de aztán valaki kiszúrta, és helyreállt a rend. A pályán is, szerencsénkre és innentől igazából nem volt megállás. Én azért továbbra is amondó vagyok, hogy ha emberelőnyben nem tud lehúzni egy labdát rendesen a Szeged szélre, akkor nincs miről beszélni. És nem tud, mert az átlövőknek nem hiszünk, így pedig lábbal öten is verjük őket. Támadásban pedig Momir tizenvalahány gólja, aztán Máté megoldásai, voltak szélsőink, volt kapufa is, ja, Zájci sem volt szar, beállóban perfect, amit tolunk mostanában, mindegy is, hogy ki van épp fenn, szóval jók vagyunk na, ez van. Ennél a Szegednél ennyivel jobbak. 

Köszönjük szépen, szép volt fiúk!

És ezt ott lenn be kellene ismerni, aztán tenni valamit végre ellene, például előremutató igazolásokkal, szavahihető gesztusokkal, hihető koncepcióval, betartott ígéretekkel, ilyesmik. És akkor talán megtelne a szegedi spori egy bajnoki döntő visszavágójára. Na mindegy, ez nem az én dolgom, csak megjegyeztem. 

Pastor amúgy semmit nem újított a megszokott dolgain, sőt, innen is köszönjük, hogy Sierrát visszahozta. Nem tudom, hallottunk tegnap érdekes dolgokat, hát maradjunk annyiban, hogy én továbbra sem tartom őt zseninek, elnézést miatta, de én egészen egyszerűen egy jó szakembernek tartom, akinek viszont jól látható határai vannak. Egy középcsapatból épít egy-egy bravúrra képes masszívot ugyan, és képes felmotiválni őket néhány alkalommal, de túllépni ezen nem tud/mer/akar, hogy melyik a három közül, azt mindenki döntse el maga. Mert én nem tudom. De tényleg, miért nem próbált meghúzni valami váratlant tegnap, hát volt valami veszítenivalója? Ok, persze Carlos sem újított sokat, bár nincs is mire és hova, ha ebben az évben ötször verte meg simán a Szegedet a csapatával, de legalább most nagyjából kiegyenlítődtek a viszonyok balkettő kivételével minden poszton támadásban.  

Már a Vakegérben összefutottunk egy tulajdonképpen felbecsülhetetlen értékű relikviával, konkrétan egy ősidőkből származó, megtépett ujjú Vadkerti-mezzel és büszke tulajdonosával, na ekkor lett igazán világos számomra, hogy mit is jelent ez a búcsú a szegedieknek. Majd amikor GulyásPetit búcsúztatjuk, akkor élhetjük át ugyanezt, de az szerencsére még messze van. Vadkörte játékát sosem kedveltem túlzottan, de az biztos, hogy nála nagyobb szegedi szív nem létezett talán soha. Szeretni nem muszáj, de tisztelni kötelező mindazt amit elért, és főleg azt, hogy mindig maradt. A klubhűség egy olyan dolog, amit színtől függetlenül mindenki értékel, akinek minimális intelligenciája is van.

Viszlát Körte, bízom benne, hogy látunk majd még pályán olyan csapatban is, akiknek veszprémi szívvel drukkolni tudunk, na. NagyLaci ezzel kapcsolatban is észnél volt, hogy Pastor vagy a szögedi vezetők miért nem, az örök talány marad. Mert még ha tényleg rohadt éles lett volna a végjáték, vagy egyáltalán a meccs, azt mondom jól van, nem kell behozni, bár valószínűleg akkor sem jött volna zavarba, de így? 

Jó nyarat minden szögedinek, nekünk pedig még dolgunk van. 

23, huszonhárom, hu-szon-há-rom. Ebből a legtöbb a jelenlegi csapatból nyilván Iváncsik Gergőnek és Gulyás Petinek van. És ez így jól is van, lassan döntögetik a rekordokat.