Az éppen hogy félházas SAP-ban jó német szokáshoz híven természetesen a Holdra szólt a vendégszektoros jegy, ami nyilván több szempontból sem szerencsés nekünk, vendégeknek. Mivel szurkolni akartam, így felmentem, de szemüveget nem vittem, tehát elég megerőltető volt a meccs követése. Másrészt ha abból a kb. kétszáz magyarból szurkolt volna még húsz, talán le is hallatszik a hangunk, de hát azt már megszoktam, hogy nem mindenki szurkoló, így senkit nem molesztáltunk a végsőkig, hogy szurkoljon. Azoknak viszont köszönjük, akik odajöttek kiabálni, így legalább valami volt. Azt mondjuk megmondom, hogy életemben ennyi dudát összesen nem fújtam, mint egy meccsen most, volt olyan gondolatom, hogy mindjárt elájulok, de aztán megúsztam valahogy.
Töcök és vele együtt tulajdonképpen egész Szeged meccslázban ég, amit nem csodálunk, mert tényleg régen volt már ekkora ramazuri arrafele. Hajtás után át is adom a szót a helyileg és szívügyileg nálam sokkal illetékesebbnek. MOTW, ohyeah.
De most leszek, hála újra a névadónknak, akikhez természetesen továbbra is lehet talicskázni a lóvét, ha éppen van, a bankoknál jobban kezelgetik, az tuti. Szóval újra köszönjük NordHedge, mert bármennyire is tartotta magát egy ideig a dolog, hogy nem lesz ebből Löwen-túra, mégis lett. Kicsit last minute, kicsit sűrű, de hát ez van, átszerveztük a hétvégét, előrehoztuk a Mikulást, így most mindenkinek jó lesz, reméljük nekünk is.
Úgy tűnik kicsit letisztultak a viszonyok vagy csak lecsitultak a kedélyek férfi-fronton is, mert a mostani KP konkrétabb öldöklés nélkül végigment a listán. Mondjuk krónikus időhiányban szenvedve le sem álltam vitázni, az igaz, de most nem is volt semmi komolyabb fenntartásom a felvetett sorrenddel kapcsolatban. Ahol meg volt, ott belenyúltam, de ez most inkább az alsóházban volt jellemző, nem volt lényeg. Nézzük tehát mi az idei utolsó erősorrend, mielőtt kis hazánk Eb-t rendez. Lehetne már egy férfi ugyanilyen ám, jó reggelt!
Az utolsó 2014-es hazai BL-meccs összességében nekem annak ellenére tetszett, hogy kifejezetten elégedett nem lehetek több dolog miatt sem. Újra felemás félidőket játszottunk ezekkel az orosz csitrikkel, és újra inkább az történt a pályán, amit Maximov szeretett volna látni. Valószínűleg. De mivel igazából támadásban is mi vagyunk a jobbak, így ennek tulajdonképpen nincsen jelentősége.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.