Páratlan hangulat, kemény védekezés, több felállás gyakorlása. Ezt a kombót rendelte Csillics a vasárnap esti Veszprém-Celjére és akár nagyon szomorú is lehetne. Gyenge meccsen, gyenge játékkal vertük a szlovéneket, amivel viszont csoportelsők vagyunk. Február közepén pedig nekünk nem kell ennél több, jól játszani ráérünk májusban is.
Kell már nekünk a BL, mint földnek a gányé, szétuncsiztuk magunkat november vége óta, szóval jól esne legalább egy szoros félidő ma, ha kérhetem, csak hogy visszatérjen belénk az élet.
Decemberben a női Eb, januárban ffi vébé, azóta pedig a SEHA és a Füred EHF-kupája borzolta az idegeinket, szeretnénk végre igazi handball-t az arcunkba. Ugyanis pont mióta beleírtam egy cikkbe, hogy mennyivel jobb a balkáni liga, mert nincsenek előre lefutott meccsek, nincsenek elveszett labdák, bla-bla-bla, pont azóta csak tingilangi meccsek jutottak, olyanok, amik kb. megfelelnek a magyar bajnokságnak. De mindegy, lassan az is jön vissza, viszont ma érkezik a Celje a Veszprém Arénába.
Mindenki visszatért a klubjába, ki-ki eredményei és vérmérséklete szerint kipufogta-kiörülte magát, úgyhogy jöhetnek újra a dolgos, BL-es napok. Habár a legtöbb kérdésre már nagyjából megvan a válasz, azért a világbajnokság előtt-alatt-közben történtek változtat(hat)nak némiképp az erőviszonyokon.
Meg amúgy is fel kell venni valahol a fonalat, szóval tessenek hajtani, képbe hozás következik.
Ebben a szörnyű januári, hidegrázósan hóeséses, de csumpin latyakosan maradó nihilben (ami tegnap volt és holnap lesz) eszembe jutott, hogy végre posztolni is kellene. Szinte éreztem a bizsergést az amúgy éppen jackosan beragasztott ujjaim végében, és fél órát törtem azon a fejem, hogy mi legyen a téma 2015 év elsőjében.
Ideális esetben ilyenkor már készülhetnénk egy férfi világversenyre, de most aztán minden van, csak ideális eset nem. Nekiugorhatnánk az edzők összehasonlításának is, de az meg túl hosszú/mély/erős téma januárra, főleg elsőnek, ráadásul annyi időm most úgysem lenne. Úgyhogy arra jutottam, hogy áttekintem a hátralévő szezon fontosabb ffi-állomásait, beírom a határidőnaplómba őket, és közben ide is persze. Nyilván elsősorban veszprémi oldalról közelítem, de azért kitekintek délre is. Jó lesz?
Maradjunk annyiban, hogy a harmadik percben tudtam, nem is akkora baj, hogy nem vagyok ott. Nehezen bírom az ennyire nagyon női meccseket, főleg élőben és főleg józanon. Vááá. A teltháznak köszönhetően az alaphangulat adott volt a debreceni Főnix csarnokban, legalábbis a közvetítésen ez jött át, az biztos, viszont elég gyakran román rigmus hallatszott. A felkészülés során játszottunk velük többször is, ha jól rémlik, úgyhogy azt gondoltam nagyon sok meglepetést nem tartogathat a találkozó. Aztán mégis. Lássuk, mi volt.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.