Voltak itt az utóbbi napokban szerecsenmosdatási kísérletek szépszámmal, egyiket meg is énekelte ma nyútomi kolléga itteni virtuális hasábjainkon, egy másikat a Jochapress kísérelt meg, mert hát ugye nyilván nincs Korsós-ügy a válogatottnál, hiszen olyan kevés idő lett volna beépíteni; bezzeg 21 percet játszani Temest be lehetett hívni, akit nem volt gond beépíteni, mert mióta Németh edző, azóta mindig ugyanazt tanítja, tehát neki ez ment - ez nem épp a fejlődés jele, de miért is fejlődne egy magyar edző, ugye. Természetesen a sajtó meg a blogger meg mindenki más ilyenkor balfasznak van titulálva, mert nem tapsol ujjongva a szarnak, ha sztaniolba csomagolják - már amikor nem éppen azon kapjuk magunkat, hogy XVII. (Tökéletes) Lajos osztja a sajtót, hogy a mi felelősségünk is - mert ilyenkor a blog is sajtó, ne tessék tévedni - az utánpótlás sanyarú helyzete, mert nem szóltunk időben. Hát nyilván. Na de nem erről akarunk értekezni, hanem egész röviden pár gondolat a szerdai ETO-Fradi meccs után, hogy ez miért is volt übergáz a válogatott szempontjából.
Akár kimondjuk, akár nem, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a vendégek azzal a szándékkal jöttek Győrbe szerdán, hogy az ETO B ellen ők most megmutatják, és most aztán ők ezt a pechszériát kihasználják és nyernek. Mert ugye minden év elején elhangzik, hogy közelebb kerültek az ETO-hoz, mikor is lehetne ezt jobban bizonyítani, mint akkor, amikor szinte egy komplett BL-győzelemre alkalmas sor hiányzik. Aki látta, egyért velem: olyan szinten nem lett ebből semmi, hogy az első néhány percet leszámítva az égvilágon semmi esélye nem volt a Fradinak a pontszerzésre. De nem meccset elemezni akarunk.
Számomra a leginkább elkeserítő a látottakban, ha most az egészet a válogatott, egész pontosan a Németh-féle válogatott szempontjából nézzük. Ha csak annyit nézünk, hogy a balszélre félreállított Kovacsics (időközben megtudtuk, hogy a válogatottnak ugye nem volt vezére, az nyilván cseppet sem érdekli a kapitányt, hogy az ETO-ban egész tűrhetően vezérkedik Misi, Duda kiesése után sem tűnt úgy, hogy nagy problémája lenne azzal, hogy 23 évesen ő a főnök a pályán) a válogatott védelmével lényegében megegyező védelemből akkor csinált hülyét, amikor akart, akkor nagyon nagy a baj, hogy a fradistákra építjük a válogatottat. Nevetséges az is többek között, hogy Szarka előrébb van ugye, mint Szepesi és Korsós, de a bőkerettag-Szarkát 10 perc után le kell cserélni, mert Bodesz akkor csinált belőle hülyét, amikor akart, és hozni a helyére egy Vértent, aki már Némethnél sem válogatott... A jobbszélsőről ne is beszéljünk, pályán volt egyáltalán?
A vendégek három válogatott beállója közül nehéz lenne megmondani, melyikük játszotta a legjobban a láthatatlan ember szerepét, de leginkább úgy tűnt, hogy ebben a műfajban fej-fej mellett haladnak. Szimó válogatottságához meg annyit, hogy az ugyanannyit mutató Müller helyett még így sem meri betenni Martín, szóval át kéne gondolni azt a kijelentést, hogy belőle még lehet klasszis, 21 éves, lassan kéne ebből látni valamit. Tóth Gabi ellenben 17, és már most klasszis. Miért is nem ő volt Misi párja irányítóban? Esetleg félni tetszettünk, hogy az évek óta semmit nem mutató kedvencet lejátssza? Mint ahogy meg is tette, ugye.
Nem értem azt sem, hogy Szucsánszki és Tomori mire fel volt kiemelve, és miért írják, hogy jól játszottak. Szucsánszki hozta a szokásos játékát, (gólt akarok lőni, vagy ha nem sikerül, alibipassz). Tomori pedig szintén a szokásos játékát hozta, tíz percig meglövettük, elfáradt, utána flegmázás, hiszti, és néhány dühből eldurrantott labda, ami beakadt. Bocs, ha én ezt kevésnek tartom egy 28 éves állítólagos világklasszistól, és elnézést, ha nem tudok örülni annak, hogy az Eb-n az volt a legnagyobb pozitívuma, hogy ezúttal nem vert meg senkit. Hurrá? Nem egy bíztató jövőkép, és akkor még nagyon finom voltam és nőies. Ha hozzávesszük, amit nyútomi kolléga írt, hogy a megváltást Görbicztől (tőle valószínűleg jogosan, de már nem sokáig, hiszen nem a jövő embere) és Zácsiktól (akiről fogalmunk sincs, hogy egyáltalán fog-e még valaha kézilabdát a kezébe, és ha igen, akkor mit fog tudni csinálni vele) várjuk, akkor még elkeserítőbb, és még inkább azt véljük, hogy az egyetlen kapitányi koncepció a szék karfájának fogása. Ezek után azért kíváncsi lennék, hogy mi volt az az Eb-beszámoló, amit a szövetség elfogadott, mert ha ez volt benne, mint jövőbeli koncepció, akkor karcsú, ha pedig más, akkor abból eddig miért nem láttunk semmit?
Mindezt egy olyan meccsen, ami nem volt jó, sőt, két gyengén játszó csapat, amit az döntött el, hogy Győrben volt három kiemelkedő teljesítmény (Herr, Misi, Heidi), Ferencvárosban meg egy sem.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.