Hatosfal

Így, bő egy hónappal az EB után megpróbálok megnyugodni (szerencsére a szürkeállományom szorgosan dolgozik azon, hogy pár meccset kitöröljön örökre az emlékezetemből), és pozitív(abban) nézni a jövőbe, de nem megy. Hogy miért? Hát ezért...

Először is ezt tessék elolvasni:

http://mno.hu/sport/gorbicz-es-zacsik-meg-olimpiai-reszvetelt-erhet-1269103

Megtörtént? Akkor kezdjünk is bele...

Nagyon nem akarunk belemenni, csak a 3., illetve a 9-10. kérdésre adott válaszokra reagálnánk.

„A dánok a 15. percben kezdtek hét emberrel támadni, ekkor 6-5-re vezettek. Ha a játékidő alapján ezt a hatot megszorozzuk néggyel, 24 jön ki, de ennyi gólt sem lőttek, csak 23-at. Felállt védőfallal 45 perc alatt 12 gólt kaptunk, a számok tehát nem igazolják, hogy ez döntött volna. Hanem az, hogy nagyon gyengén támadtunk. „

Erre egész egyszerűen nem találok még mindig szavakat... Ez tök jó, ahogy fel van vezetve matematikailag a dánok győzelme (ami nem is győzelem a dánok, mi részünkről meg vereség kapitányunk szerint)... Ez döbbenetes, most komolyan erre apellálunk? Valaki szóljon már neki, hogy ugyan, tényleg ótvar egy támadásunk volt (Erdősi Kristiansenbe lőtt ziccerében tényleg minden benne volt, ami a támadásainkat jellemezte), de ha nincsen Kiss Éva, úgy kitömnek minket, mint a szart, és biztos, hogy százezrek fordultak volna el örök időkre a magyar női kézitől, hogy velünk ezt így lehet, főleg hazai pályán... És azt is jelezni kéne neki, hogy azért a végét a dánok már annyira nem vették komolyan, de ha az életük múlt volna rajta, simán még ránk vertek volna még úgy 5-6 gólt... Kiss mutatója 42/20 volt (végül is, ez tényleg azt bizonyítja, hogy rohadtul nem tudtak a mi kőkemény, zseniális védekezésünk ellen mit kezdeni, hiszen csak 42 labda vette célba Kisst, még szerencsre, hogy a felét kivédte), Tofté pedig 30/13. 10 gólt kaptunk a 23-ból összesen betörésekből és hat méterről. Ez pedig szerintem mindent elárul, csak azt nem, hogy zárt, masszív védekezésünk lett volna. Ja, persze, erre már meg is van a válasz: de hát heten játszottak ellenünk... Bocsánat, szórakoztak csak...

„A magyar csapatnak a kritikus mérkőzésen, a vb-nyolcaddöntőn kell kifejezetten jól játszania. De hogy ez mennyire sikerül, azt nagyon nehéz megjósolni. Egy évvel ezelőtt például még egészen más emberek álltak a válogatott rendelkezésére, azóta Görbicz Anita és Zácsik Szandra is kiesett. Óvatos vagyok, mert ki tudja, hogy a szülés után mennyire akarnak visszatérni és mire képesek. Amíg nincsenek stabil pontjaink, addig nem gondolkodhatunk helyezésekben.„

Ebből nekem a következő jön le: nem építünk ki figurákat a játékosokra, nem próbálunk meg mondjuk úgy egy teljes mérkőzés idejére a Triscsuk-Tomori-Tóth-Mayer-Planéta kapcsolatokból összegyúrni egy hatásos támadójátékot. Nem. Úgy egészében véve semmit nem kezdünk. Megvárjuk míg visszatér Görbicz és Zácsik. Utóbbiról például semmit nem tudunk, hogy szándékozik-e folytatni a kézilabdát (nagyon reméljük, hogy igen). És, ha nem? Akkor mi lesz? Gyorsan jelentsük is be a világnak, hogy majd úgy kezeljenek minket decemberben (ha túljutunk az osztrákokon, mert bevallom én már lassan tőlük is félek), hogy hát mi nekünk kiesett két kulcsfontosságú játékosunk, ezért kezeljenek már minket kezesbárányként és ne használják már ki a gyengepontjainkat, mert hát igazából csak majd egy évünk volt erre készülni, hogy a többi játékosból hozzunk ki egy olyan válogatottat ahol stabil pontok épülhetnének... Nem vezérre kéne várni, spanyoloknál és svédeknél sem nagyon lehetett látni bárkit aki olyan nagyon nagy vezér lett volna. Sőt, nekik még olyan kvalitású játékosaik sincsenek, mint Görbicz vagy Zácsik. Amúgy meg lett volna vezére a csapatnak, de hát Ő ugye balszélsőként nézte végig a mérkőzéseket. De mindegy, majd az elnöki kupán legalább aranyérmesek leszünk...