Fél szemmel nézem, ahogy a dánok úgy olvasztják el az izlandi olimpiai reményeket, mint kitörő Eyjafjallajökull az egyszeri jéghegyet, mindezt épp az izlandi Gudmundssonnal a padon. Szóval nézem ezt a meccset, és leesik, hogy még egyetlen rendes posztot sem bírtunk eddig összeizzadni a vb kezdete óta, pedig azért történt Katarban ez-az az elmúlt bő tíz napban. Csakhát mivel mi nem vagyunk ott, ezért most ez a torna nemcsak kilométerben, de érdeklődésben is igen távol esik tőlünk. Ennek megfelelően teljes bloghuszár örsünk együttesen sem látta az összes meccset, hát még külön-külön - pedig utóbbira volt már példa a Hatosfal történetében.
Hajtás után így jobb híján az érzéseinket és benyomásainkat szedtük össze, kissé töredezetten, pont úgy, mint a nagy, orosz romantikus írók.
Nem fogok most itt mindenféle frappáns felvezető szöveggel szórakozni, mert sajnos nem vagyok olyan állapotban... Kezdjünk is bele.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.