Hatosfal

Az első fordulót túlélve nézzük, hogy mi is várható a hétvégén. Mivel női kézilabda, ezért sosem tudni, hogy mit hoz a következő forduló. Az eddig látottak alapján, megpróbáljuk körbelőni a mezőny végső sorrendjét.

Rettenetes első negyedóra után védekezést, hozzáállást váltva végül is sima győri nyitányunk volt. A Lokomotiva Zagreb - amelyről a sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy akkora szarban vannak pénzügyileg, hogy lehet, hogy a csoportkört sem tudják befejezni - jó negyed órán keresztül ráncigálta az oroszlán bajszát, de erre az csak felébredt, és feljavuló védekezéssel, néhány kiemelkedő támadóteljesítménnyel gond nélkül húzta be a csoport leggyengébbje elleni kötelezőt. Hajtás után elmélkedünk picit. Képekkel frissítve, képek a klubtól.

Próbáltam megállni, de nem megy. Sajnos nem bírom ki, hogy ne kommentáljam a szívemnek oly kedves trió kinevezését követő sértődött véleményáradatot. Mert az van dögivel. Hogyne volna, hiszen puffogni, durrogni, hőzöngeni, nagyot mondani, kicsit kockáztatni, kudarc után - rosszabbik esetben előre - mosakodni remekül tud a magyar. Megsértődni meg még jobban. Ez bebizonyosodik újra és újra. Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg ez van.

Kicsit most hánynék, ha nem baj és nem is csak azért, mert tegnap későn feküdtem le enyhén spiccesen a dögunalmas argentin továbbjutás ellenére, hanem mert az IHF elképesztő diktatúrájától háborog a hasam.

Pedig még aludtam is rá párat (nyilván nem a tegnap estére), de továbbra sem hagy nyugodni a sztori, főleg mert látom, hogy ha még meg is kapargatjuk a felszínét kicsit, akkor kibuggyan az a visszavonhatatlanul elromlott valami, ami a szemünk láttára történik ezzel a sportággal. Is. Némi morfondírozás következik a németek világbajnoki szabadkártyájáról Katarba.

Vagy hogyan is hívjam.

Megpróbálunk átállni kicsit válogatottasra, hiszen jól mondja Lajos: az év meccse jön. Mármint a válogatott évének fő meccse, de inkább párharca ugye, az első meccs ma 14.30-kor Veszprémben, a visszavágó pedig jövő vasárnap, Velenjében.