Mivel van Katarban beépített emberünk, aki szerencsére szorgosan küldözgeti a képekkel ellátott információkat, gondoltam itt az ideje egy posztnak erről a rendezvényről.
Varju Veronika nevét már ismerhetitek, ha olvastok mindenfélét a sportban, az ő meglátásait foglalom össze a vébé rendezésével, színhelyével, hátterével kapcsolatban. Ő most éppen az IHF programjában vesz rész, mint önkétes, gyakran szokta választani ezt a fajta megoldást világversenyek esetében, hiszen tanulmányait ilyen irányba folytatja éppen, szóval ez neki mindig igazi win-win helyzet. Rengeteg dolgozik persze, de kanyarít időt arra is, hogy informáljon bennünket arról, hogy mi történik ott éppen. Fényképes riportszerűség következik tőle.
Vegyes érzések kavarognak bennem az EB után: öröm, harag, idegesség, értetlenség és még napestig sorolhatnám. Egy dologgal pedig nagyon nem értek egyet: ez az EB ebben a formában nem volt sikeres, sokkal több volt benne. A torna előtt egy eléggé negatív hangvételű írással jelentkeztem, sok kérdést tettem fel, sajnos az Európa Bajnokság közben olyan válaszokat kaptam ezekre, amik megerősítették a kételyeimet. A norvég meccs kivételével szerencsém volt minden magyar összecsapást a helyszínen megtekinteni, így kicsit sportturistába bújt értékelés következik. Saját képekkel, véleményekkel, kritika a játékról, szervezésről és még sok minden.
Vegyes érzéseim vannak a mai estével kapcsolatban. Az egyik szemem sír, a másik nevet...
A mérkőzés 38. percéig bírtam. Annyi pont elég is volt belőle...
Nem fogok most itt mindenféle frappáns felvezető szöveggel szórakozni, mert sajnos nem vagyok olyan állapotban... Kezdjünk is bele.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.