Rettenetes első negyedóra után védekezést, hozzáállást váltva végül is sima győri nyitányunk volt. A Lokomotiva Zagreb - amelyről a sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy akkora szarban vannak pénzügyileg, hogy lehet, hogy a csoportkört sem tudják befejezni - jó negyed órán keresztül ráncigálta az oroszlán bajszát, de erre az csak felébredt, és feljavuló védekezéssel, néhány kiemelkedő támadóteljesítménnyel gond nélkül húzta be a csoport leggyengébbje elleni kötelezőt. Hajtás után elmélkedünk picit. Képekkel frissítve, képek a klubtól.
A már említett első negyed óra egész konkrétan olyan volt, mintha az utcáról behívtunk volna hat tetszőleges nőneműt, zöldet adtunk volna rájuk, és azt mondjuk volna nekik, hogy ti ma itt kézilabdáztok. Védekezésben legalábbis: mindkét oldalon aludtak a kettesek, a beálló csak akkor nem kapott labdát, amikor épp nem arra repült, és ennek eredményeképpen Grubisić is csak akkor találkozott a már említett tárggyal, amikor ki kellett halásznia a hálóból. Szerencsére a túloldalon azért a csapat néhány tagja önmagát idézte, bár elég egysíkú volt a "Görbe betolja Heidinek vagy Duda megoldja", de végül is működött. Duda a szokásos tankjátékát hozta, de mellette passzolt is bizony nem kicsiket, Görbe meg úgy dugdosta be a labdákat Heidinek, hogy sokszor az ismétlést kellett várnunk, hogy megtudjuk, mi történt. Aztán ő pedig jó szokása szerint befordult 2-3-4 védővel a nyakán, és vagy hetes lett, vagy bevágta.
Aztán Ambros megunta a hátsó szétszórtságot, azt mondta, hogy 5+1, Korsó bement zavarni, és ez valóban zavaró lett: a horvátok egészen a meccs végéig annyira elvesztették a fonalat, hogy támadásban többet meg sem találták. Viszont cserébe a győri támadójáték vált kicsit döcögősebbé, ráadásul a jobbszélen akárki volt, semmi nem sikerült - van ilyen, majd a májusi F4-ben kellene az a májusi forma, csajok! -, de azért csak nődögélt a különbség. Gruba is szépen mászott felfelé a 14%-ról 32-ig, szóval ahogy lett védőfal, lett védés is. Ez egyébként olyan 40-ig is felment, hogy aztán a végére megint visszaessen, de jó volt ez tőle, na, még akkor is, ha volt 3-4 gól, ami egyértelműen az övé volt.
A második félidő nagyjából ugyanazt hozta, mint az elsőnek a második fele, azzal a különbséggel, hogy bő tíz perc után azt érezte Ambros, amit mi is: mintha a támadás nagyon leült volna. Erre jött a huszárvágás, Görbe pihenőt kapott (azért ő volt a kettesvédő az 5+1-ben), Misi bement irányítani, Korsó ki balszélre, és puff - megindult a szekér. Misi olyan szintű kézilabdát mutatott be irányítóban, hogy néha egész egyszerűen azt láttuk, hogy "jé, Görbe!" Volt ugyanolyan kígyózós betörése, alulról takarásból durrantása, valamint egy olyan passza Heidinek, amilyet nőknél nem nagyon látunk: visszarántották a jobb kezét, ő erre lazán átvette balba, és halál pontosan Heidi kezőbe pötyizte. Aki meg aztán nyilván befordult és beverte.
Aztán hogy fokozzuk még az offenzív élvezeteket, ha már Aguilar nem volt, akkor legalább a kétirányítós játékot meghúztuk. Duda volt a b2, Görbe középen és Misi a j2. Ez a poszt is tetszett neki, mondjuk hogy innen egyszer hogy került át b2-be, hogy betörjön és gólt lőjön, azt még talán Ambros sem tudja, de ez sem volt idegen neki.
Szeretném kihangsúlyozni az előző bekezdés kétirányítós kitételét. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni és elfogadni, hogy a szövetségi kapitány kijelenti, hogy balszélsőként számít Misire, mert a klubjában is többnyire azt játszik. Nem tudom, hogy feltűnt-e a kapitánynak, hogy Szepi - aki egyébként egy szép cundergóllal tért vissza a BL-be a keresztszalag-szakadása után - sokáig sérült volt, és a szokásos magyaros nyafogás helyett Ambros azt mondta, megoldjuk igazolás nélkül is. És a megoldás Misi volt. Biztosak vagyunk benne, hogy ahogy Szepi egyre inkább terhelhető lesz, egyre kevesebbet fog Misike feltűnni a balszélen, és a Szepesi-Korsós páros a hosszú távú megoldás. Mondjuk azért kényszermegoldásnál jóval több ez így, de Misi egész egyszerűen akkora játékossá nőtte ki magát, hogy kizárólag balszélsőnek tekinteni csak egy dilettáns tudja. Tessék ezt úgy érteni, ahogy írom: igen, szerintem a kapitány egy dilettáns.
Meg kell még említeni mindenképp Szent, aki a már említett pocsék kezdeti szakaszban nagyon nem érezte a helyét a csapatban, viszont a védekezésváltás után hátsóközépben nagyot játszott. És még elől is meg-megvillantotta, hogy anno miért is szórt meg minket zvezdaiként.
Egy erősen közepes színvonalú meccsen magabiztosan húzta be a címvédő tehát a két pontot, örömködjünk nagyon picit, és ne feledjük, hogy Ambros várhatóan ismét májusra akarja tenni a csúcsformát. Az új lebonyolítási rend ezt még jobban segíti. Jövő vasárnap ötkor irány Partille, a Viborg által tönkrevert Sävehof sem szabad, hogy megoldhatatlan akadályt jelentsen. Szinte döbbenetes leírni, de egy ottani győzelem akár a továbbjutást is jelentheti már.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.