Hatosfal

Kicsit most hánynék, ha nem baj és nem is csak azért, mert tegnap későn feküdtem le enyhén spiccesen a dögunalmas argentin továbbjutás ellenére, hanem mert az IHF elképesztő diktatúrájától háborog a hasam.

Pedig még aludtam is rá párat (nyilván nem a tegnap estére), de továbbra sem hagy nyugodni a sztori, főleg mert látom, hogy ha még meg is kapargatjuk a felszínét kicsit, akkor kibuggyan az a visszavonhatatlanul elromlott valami, ami a szemünk láttára történik ezzel a sportággal. Is. Némi morfondírozás következik a németek világbajnoki szabadkártyájáról Katarba.

Vagy hogyan is hívjam.

Azt előre leszögezném, hogy meglátásom szerint mi - mármint a magyar válogatott - vitán felül megérdemeltük, hogy lemaradjunk róla. Mindkét meccs helyszíni megszemlélése után ez nem kérdés nálam. Viszont akkor is vörös posztónak tekintem azt, ahogyan ez az egész Németországot szervezzük vissza a világ élvonalába felbuzdulás le volt zongorázva. Bele lett tolva mindenkinek az arcába, mondjuk mi ezt már megszokhattuk itt a hasraütéses, visszamenőleges különadók hazájában, na de akkor is na. Ráadásul már eldőlt ez májusban, csak a hogyan? volt a megoldandó kérdés ezzel kapcsolatban. 

Értem én, hogy mi kis ország vagyunk, kis focival, kis átlagkeresettel, kis diplomáciával, kis nézettségi adatokkal, kis sport követésére költhető lovettával, nyilván nem is vártam, hogy a szerencsétlen Ausztráliától elcsaklizott kvótával - amit amúgy hivatalosan nyertek meg Új-Zéland legyőzésével még májusban - dobják majd hátba a magyar srácokat de bakker, ez a kiválasztási rendszer rohadtul nem szinkronizál az Olimpiai Chartában anno megfogalmazottakkal. 

Vagy a sorok között valahol benne van esetleg az, hogy a sportág fejlődésének érdekében a legnagyobb nézettségi adatokat produkáló nemzetek válogatottjai nem hiányozhatnak az aktuális világversenyekről? Főleg nem egymás után többről? He? Benne van? Hát nincs benne, csak mondom, most beleolvastam.

Márpedig jelenleg konkrétan ez történik a szemünk láttára. Ráadásul Ausztrálián kívül nem is nagyon látom, hogy bárkinek a szövetsége komolyabban háborogna rajta. Májusban már - igen a világbajnoki selejtezők előtt - pedzegették az újságok Dajcslandiában, hogy a londoni olimpiai közvetítések alapján cudar eredmény született a kézilabdára nézve, tehát nagyon hiányoztak a németek a nézettségi mutatókból. Na de és akkor mi van?

Nem akarok álszent lenni, így nem tagadom, hogy valóban fontos, hogy minél többen nézzék világszerte ezt a gyönyörű sportágat, hiszen igen, engem is frusztrál, amikor idegen földrészeken úgy kell elmagyaráznom, hogy mégis mijaszar az a balonmano vagy team handball. Mert nem tudják. Tényleg nem tudják. Még Kubában is alig tudták, pedig ott azért volt amikor jó volt ez a sport. 

Na de ennyi erővel kitűzhetnék célnak azt is, hogy végre Amerika szeresse meg, mint idén a soccert, vagy Kína vagy India, nem? Hiszen mégiscsak nagyobb piac(ok), több lehetőség(ek), több gyerekek. Ha már így nézzük, akkor miért ne? Persze jó ez sem volna.

Nagyon gusztustalan dolog egyszer csak azt mondani egy földrésznek, hogy bénák vagytok, nem jöhettek világbajnokságra, és mögé tenni egy átlátszó szart indoknak, hogy nincs szövetségetek, hja. Eddig volt mi? Botrányos, hihetetlen, elképesztően gusztustalan. Majd keresni hozzá egy fogódzkodót, hogy a dajcsok mégis milyen védhető számítás alapján lehetnek ott Katarban. Mert hagyjuk már ezt az előző vb-s szereplés alapjánt könyörgöm, ha jól emlékszem le sem játszották ott a helyosztókat. Már akkor sem tetszett ez, hát most itt van. 

Ráadásul ennek folyománya is van, hiszen ez a torna már bizony kvalifikálni fog Rióra. Na most ebben az amúgy is hígfos hiányos mezőnyben valószínűleg még a németek is fognak tudni hozni egy olyan eredményt, ami kijuttatja őket az olimpiára selejtező egyik tornára, ne adj isten egyenesen Rióba. Márpedig az hatalmas igazságtalanság volna. 

Ennél még az is jobb lenne, ha csak simán kijelentenék az igazságot, hogy kellenek a német nézők és pont. Vagy minden fontos kézis esemény náluk lesz vagy mindenképpen részt vesznek rajta. De ez az álságos mutyizgatás teljesen kikészíti a gyomromat. 

Nagyon gyorsan el kéne dönteni, hogy mi a fontosabb: a nézettségből, népszerűségből, német pénztárcákból eredő bevételek vagy az a fajta szellemisége a sportnak, amivel a gyermekeinknek példát mutathatnánk kollektívan?

Sajnos mostanában az előbbi a válasz. 

Ui: Ráadásul pont a tokok nyírták ki az elődöntőre pályázó jr. csajainkat is tegnap, Horvátországban, szóval most kihúzták a gyufát nálam. Nagyon remélem, hogy a karma visszavág majd ennek a sztorinak és Németország mondjuk Irán vagy Tunézia, esetleg az Egyesült Arab Emírségek keze által fog jó korán elhullani Katarban.

Képeket innen és innen nyúltuk.