Hatosfal

Érdekes dolgokon töprengek mostanság, gondoltam megosztom veletek. Még véletlenül sem a Radnicki elleni meccs, annál most talán a Bakony Expo is jobban érdekel vagy a Győr-meccs, pedig az nagy szó, ismerve a viszonyomat a női mérkőzésekhez.

Bocs miatta, de tényleg így van ez.

Annál inkább érdekel, hogy melyiket viselem nehezebben: a magyar önérzetes edzők kinyilatkozásait, - a tanulni hajlandó és akaró fiatalok kivételével persze - állandó sirámait, vagy magát a közeget? Ezek együtt járnak vajon vagy inkább egymásból következnek? És ha igen, akkor ki lehet lépni ebből a körforgásból, meg lehet változtatni mindezt? Talant és bandája képes lesz rá?

Hát én őszintén remélem.

Kicsit most hánynék, ha nem baj és nem is csak azért, mert tegnap későn feküdtem le enyhén spiccesen a dögunalmas argentin továbbjutás ellenére, hanem mert az IHF elképesztő diktatúrájától háborog a hasam.

Pedig még aludtam is rá párat (nyilván nem a tegnap estére), de továbbra sem hagy nyugodni a sztori, főleg mert látom, hogy ha még meg is kapargatjuk a felszínét kicsit, akkor kibuggyan az a visszavonhatatlanul elromlott valami, ami a szemünk láttára történik ezzel a sportággal. Is. Némi morfondírozás következik a németek világbajnoki szabadkártyájáról Katarba.

Vagy hogyan is hívjam.