Önkéntesek tapasztalatait feldolgozó sorozatunkat a team guide team és a welcome deskesek élményeivel folytatjuk. Csak hogy értsük is, miről beszélek, előbbiek azok, akik kiválasztanak 1-1 résztvevő csapatot és egész torna alatt velük nyomulnak ébredéstől ájulásig bizony. Ezt nagyjából tudták a srácok, mert amikor a team guide posztokat próbáltuk kiosztani Petivel az első meetingen, akkor nem kellett nagyon castingolnunk. A másik tisztség pedig ebben a történetben a szereplő hotelek recepciója előtt kialakított pont, ahol az összes eseményre érkező delikvens becsekkol, majd kínja lévén az ott állóhoz fordul. Mivel egy versenyre érkező csapat/presses/delegáció viszonylag sok időt tölt a szálláshelyén, hát ez a feladat sem ígérkezett leányálomnak. De a team guidénál azért egyszerűbb volt. Na de lássuk. Én kérdezek, ők válaszolnak. Hogy kik ők, azt mindig odaírom. Vigyázat: NAGYON HOSSZÚ LETT!
Többet nem kérek bocsánatot és nem magyarázkodom amiatt, hogy a márciusi veszprémi Schleckerről lufaszt nem karcoltunk, hanem inkább szépen lassan jövünk a backstage sztorikkal. A héten rám fog zúdulni az volunteer brigád összes beszámolója, szemezgetem majd közülük a jó sztorikat. Addig is néhány bekezdésben, napos lebontásban tolok egy saját élményeken alapulót felvezetésképpen, már ami az agyacskámban megmaradt. Túl sok tudomány amúgy nem maradt.
Az a baj, hogy akármennyire is szeretnénk, hogy a SEHA Fin4l európai mértékkel mérve is igazán számottevő esemény legyen, hiába tesz bele ebbe a hosszú hétvégébe Csillics és még rengeteg önkéntes és nem önkéntes elképesztő mennyiségű munkát, a főszereplők számára ez jelenleg nem több egy, a szezon hajráját felvezető felkészülési kupánál. Egy márciusi Schlecker Cup.
A különböző okok miatt szétcsúszott hétvégét megpróbáljuk az utolsó napon megmenteni: bronzmeccs és döntő elé pénteki beszámoló.
Sajnos az az igen szomorú helyzet, hogy hiába tesz bele Veszprém lényegében mindent, amit reálisan gondolkodó emberek közössége beletehet egy hasonló ívöntbe - ahogy azt manapság sporteseményekre egyre inkább mondani szokás, pfejj -, ha egyszer a szereplők nincsenek itt. Már nem a neveket illetően, az ennél jobban nem is alakulhatott volna, legalábbis ebből a mezőnyből nem lehet jobbat kihozni. A szezon végére az is kiderült, hogy ezek egyáltalán nem rossz csapatok, sőt, a lengyeleket kivéve a (dél)kelet-európai kézilabda jelenlegi elitjéről beszélünk, lásd (akármilyen elcsépelt érv is ez, de) a csapatok BL szereplése. És ez itt a baj: a három húzónév számára jelenleg ez a torna nem más, mint a BL felvezetése.
A hivatalos részét nem nagyon fogom ismételgetni a délutáni sajtósnak, amiről persze nyilván nem tudtam eddig semmit sem kitenni, mert ugyan most nem az Arénában lépcsőztem 11-ig, de egyéb halaszthatatlan elfoglaltságaim voltak. Persze nem magyarázkodni akarok, csak úgy mondom.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.