Az a baj, hogy akármennyire is szeretnénk, hogy a SEHA Fin4l európai mértékkel mérve is igazán számottevő esemény legyen, hiába tesz bele ebbe a hosszú hétvégébe Csillics és még rengeteg önkéntes és nem önkéntes elképesztő mennyiségű munkát, a főszereplők számára ez jelenleg nem több egy, a szezon hajráját felvezető felkészülési kupánál. Egy márciusi Schlecker Cup.
A különböző okok miatt szétcsúszott hétvégét megpróbáljuk az utolsó napon megmenteni: bronzmeccs és döntő elé pénteki beszámoló.
Sajnos az az igen szomorú helyzet, hogy hiába tesz bele Veszprém lényegében mindent, amit reálisan gondolkodó emberek közössége beletehet egy hasonló ívöntbe - ahogy azt manapság sporteseményekre egyre inkább mondani szokás, pfejj -, ha egyszer a szereplők nincsenek itt. Már nem a neveket illetően, az ennél jobban nem is alakulhatott volna, legalábbis ebből a mezőnyből nem lehet jobbat kihozni. A szezon végére az is kiderült, hogy ezek egyáltalán nem rossz csapatok, sőt, a lengyeleket kivéve a (dél)kelet-európai kézilabda jelenlegi elitjéről beszélünk, lásd (akármilyen elcsépelt érv is ez, de) a csapatok BL szereplése. És ez itt a baj: a három húzónév számára jelenleg ez a torna nem más, mint a BL felvezetése.
Menjünk sorban.
Előbb a Vardar volt a soros, nekik kellett a Dinamo Minszk helyébe lépő új bjelorusz csúcsbrigádot hazavágni. Raul González szerint mindezt lendületből kellett volna, legalábbis a meccs első pillanatától úgy tűnt, hogy ez volt a terv, de ehelyett a Vardar ezúttal megint a lélektelen arcát mutatatta. Vagy a hidegen számítót.
Igazából nem is tudjuk, melyik volt ez most, mert legalábbis nehéz elképzelni, hogy ne akart volna legalább döntőzni a Szkopje. Persze, eredmény (pénz, szponzor, tévé, stb.) szempontjából még a SEHA győzelem sem ér közel sem annyit, mint akár a BL nyolc közé jutás, hát még Köln, de pont ezért érthetetlen az a motiválatlanság, amit láttunk. Mert nem hisszük, hogy egy két hét múlva sorra kerülő meccsért megéri beáldozni egy ilyen torna elődöntőjét egy náluk egyértelmáen gyengébb klub ellen. Nem hisszük, hogy egy ilyen pofon nem vesz ki többet önbizalomban, mint amennyi pluszt ad fizikailag.
Egyedül Sterbik mellőzése érthető és indokolható, mert bár a sérülése nyilván kamu, Árpi valóban képes bármikor néhány hétre kidőlni. És ezzel tényleg képes egymaga eldönteni a Kielce elleni BL kört. Ezt leszámítva a Vardar teljesítménye vállalhatatlan, még akkor is, ha gyakorlatilag cseresorral nyomták az első félidőt - főleg azért nem, mert a Breszt sem épp a legjobb felállásában játszott, ld. Spiler és Manojlovic. A lerohanásokat leszámítva végig lassú és körülményes volt a Szkopje, Pribakon és talán Siskarjovon kívül senki nem hozta a tudása környékét sem. A támadással ellentétben védekezésben legalább úgy tűnt, próbálkozás van, de eredményre ez sem vezetett. A spanyol padnak ez fájhatott igazán, mert ott is hátul van a játék lényege, látszik, hogy rengeteg meló van benne, aztán mégis lepkefing volt ez a pénteki. Nem, erre nem magyarázat Abutovic hiánya sem, épp ellenkezőleg, pont erről szól a spanyol iskola, hogy hátul igenis tudni kell bárkit pótolni. Mert mi van, ha Ilija az első percben lekaszabolja az első arra járó fejét? Elmegy a meccs?
Breszti oldalon Babic furán is érezhette magát, hogy ő spórolhat a játékosaival. Pedig erről volt szó, a Szkopje annyira nem volt meccsben, mint egyszeri jobbikos a rabbiválasztáson. Okosan, a kellő mértékben lassítva a játékot, jó ütemű időkérésekkel és cserékkel végig diktálni tudta a ritmust, és ez ezúttal elég is volt. Ahh, és persze a minipufi Stojkovic lubickolt. Az a csávó a fizikai és egyéb korlátai ellénére még mindig zseni.
Meg is nézhetjük vasárnap este, közvetlenül a válogatott meccs előtt még egyszer. Mert ugye az MKB is megoldotta a magáét, habár ez sokkal nehezebb volt, mint amaz. Lehetett erre, mármint a szoros meccsre számítani, hogyne, de leginkább egy sokat cserélős, Vardarra pihentetős taktika miatt. Ehelyett úgy tűnt, Ortega - talán épp a Szkopje kiesése miatt - ezt a meccset nevezte ki döntőnek. De csak félig: szinte végig az első sor volt fenn, de jobbára Ilic nélkül. Ugyanúgy erőltette Chemát, mint tavaly Kölnben, ugyanúgy ragaszkodott a sémákhoz, ugyanúgy nulla kockázatot vállalt, de mindeközben ezen a meccsen semmi újat nem mutathattunk - nyilván készülünk pár meglepetéssel a Párizs ellen, naná, hogy nem most akarta ellőni. Szóval improvizáció, pad megversenyeztetése az nem volt - pedig talán belefért volna. Ebből a pianora vett kottajátékból lett az a hullámzó, ritmustalan katyvasz, amiben kicsit mindenki keresgélte magát.
A Zágráb meg csak folytatta a szerdán megkezdett, nem különösebben szimpatikus magatartását, ami ezúttal igen eredményes buducsnosztozásban öltött testet, ergo szanaszéjjel henteltek mindenkit. Az MKB ennek ellenére tönkreverhette volna őket, de a végtelen mennyiségű elmaradt kiállítás láthatóan megfogta a csapatot, és Ortega sem találta a kámforos fiolát.
Ami a mai programot illeti: a Vardar-Zágráb jó kis parti lesz, ezek a kedves balkáni népek pont annyira szeretik egymást, hogy azért a végén még talán egész pofás bronzmeccset kerítenek ebből a nemhogy a kutyát, de leginkább őket nem érdeklő bronzmeccsből.
A Breszt ellen a Veszprémnek észnél kell lennie, mert azért nagyon nincs még a zsákban az az arany, és afelől ne legyen kétsége senkinek sem, hogy Babic, ha egy mód van rá, márpedig haza akarja vinni azt a zsákot. Nem kell más, csak néhány friss gondolat támadásban (ez mondjuk pont nem volt meg pénteken) és egy magabiztos, Stojkovicot eltüntető fal hátul. És persze motiváció. Sőt, így két héttel Párizs előtt talán leginkább az.