A hivatalos részét nem nagyon fogom ismételgetni a délutáni sajtósnak, amiről persze nyilván nem tudtam eddig semmit sem kitenni, mert ugyan most nem az Arénában lépcsőztem 11-ig, de egyéb halaszthatatlan elfoglaltságaim voltak. Persze nem magyarázkodni akarok, csak úgy mondom.
A sajtós amúgy elég kehésen telt, már eleve későn indult, mert a Zágráb a fél napos, edzésre jönnek/nem jönnek kavarc után természetesen ebédelni is csak a sajtós eredeti időpontja előtt kevéssel indult el, nehogy ideérjenek. Próbálom eldönteni, hogy ezek a csütörtöki gebaszok mennyire voltak provokációk, és lelkiegyensúlyból kizökkentős, amúgy tipikusan horvát dolgok (sztem nagyon), de mivel úgyis el lesz kenve a szájuk holnap, ezért inkább nem vádaskodom. A SEHA persze tök megértő volt velük, én mondjuk olyat még nem láttam a BL-ben, hogy miután látványosan leszarja az egyik csapat a hivatalos protokollt, utána még a már amúgy addig is negyed órányit megvárakoztatott hazai csapat (ezek lennénk mi) képviselőit (Ortega és Gulyi) még beültetve is húzzák percekig - a főrendező parancsára - egy hiányzó kamerás (!!!) miatt. Nem tudom, hát talán elvárható volna egy kamerástól, hogy egy már alapjaiban is csúszott sajtósról ne késsen el a szomszéd szobából, vagy ha igen, azt azért nem szokták megvárni. De mindegy. Ez a SEHA.
Haragszom a Zágrábra és a horvátokra, Zlatko szemecskéi ide vagy oda, elég gyökérnek tűnnek. Most nem azt mondom, hogy retteneteset csalódtam bennük, mert nem voltak amúgy sem magasan fenn, de azért ehh. Ugyanez a kavarc amúgy jellemző az egész SEHA hozzáállásra, simán belefutsz olyanba, hogy azt mondják A, majd fél óra múlva az egész teljesen máshogy van. Persze biztos máshol is van izé, csak hát nekem most van hozzá szerencsém. Talán a sajtósaik a legnormálisabbak, de télleg.
Éppen ezért várom a mai estét, ahol is szét fogjuk csapni őket, egyszerűen muszáj. Vujovic persze büszke a csapatára, nyilván van is neki mire, és hisz benne, hogy bárkit meg tudnak verni, a Barcelonát vagy a Veszprémet. Carlos azt emelte ki, hogy a védekezéseknek lesz fontos szerepe, mint ahogy az is volt az elmúlt két meccsünkön, amelyeken ugyan döcögősen, de nyertünk mindkétszer.
Viszont vigyázni kell arra, hogy a nyomás tényleg rajtunk lesz, de itthon vagyunk, meg kell próbálni a saját játékunkat ráhúzni a fejükre, mi bajunk lehet. Verekedni fognak, az biztos, csak senki ne sérüljön le, ha kérhetem, nyugodtnak kell maradnunk, ez kulcs lehet. Én azért 5 gólos győzelemnél nem adnám alább, persze kevésgólos meccsen. Legyen mondjuk 24:19.
A másik meccsen ha negyedóra izgalom lesz, én már elégedett leszek. Filip Lazarov megszakállasodott arcát alig ismertem meg, amikor még errefelé császkált, gyerek volt konkrétan, hát most már nem.
Kezdődik a hétvége, az a lényeg, hogy ez a busz ott fenn, szépen induljon csak el a mi skandálásunk alatt vasárnap este.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.