Mondtuk már, hogy elképesztően sűrű ez a március? Igen? De tényleg. A héten kattogtunk a SEHA Final haton, ültünk lelátón az amúgy egész pofás első húsz percet produkáló Csurgó elleni meccs megtekintésére, szerdától már BL-lázban égtünk teljesen jogosan, tegnap sorsoltunk, most meg már péntek van, 1et (2őt) kell aludni ahhoz, hogy magyar csapatok itthon virítsanak idén először az egyenes kieséses szakaszban. Nincs megállás, go4gold van.
Az odavágókon borult sok jóslat, volt, aminek örültünk, mint például a szögedi vendégjátéknak, de volt, aminek kevésbé. Az például mindenképpen szomorú nálam, hogy az 1 vs 4 harcok mindegyike eldöntött lett mára. Magunk miatt nem szomorkodom, az tiszta sor, de a német derbytől sokkal többet vártam. Vagyis a Flensburgtól, na. Menjünk sorba.
Akinek megvan a régi Séd mozi kamaraterme, annak van róla fogalma, hogy az igen illusztris Thália Színház egyik kisterme hogyan fogadta be a SEHA FF sajtótájékoztatóján az egybegyűlt újságírókat, tévéseket. Sok külföldi mondjuk nem tette tiszteletét az eseményen, de nem baj, több eper maradt.
Ostojic, SEHA elnök Mihajlo Mihajlovski, Kálomista Gábor és Porga Gyula került kiemelésre szemben a mozi lelátójával, nekik meglehetősen kényelmetlenül sikerült csak megnézni azt a videót, amit a tavalyi SEHA FF-ről vágtak össze.
59. perc, passzív, győri támadás. Beálló elzár, Planétánál a labda, kb. 8 méterre a kaputól. Planéta felmegy, lő, pókhálótlanítás. Passzol Korsósnak, és a 30 centivel alacsonyabb szélső átlövésgólt szerez. Ezzel köbö le is írtam az egész mérkőzésen az átlövőjátékot. Jó, nem. Hazudtam. Müller a 21. percben felugrott, lőtt, gól. Aztán 40 percig megint nem. Sima győzelem, ami jó, hajtás után meg még, ami jó, és még, ami nem jó.
Megkezdődött tehát az év legfontosabb időszaka, innentől pihi nincs és mi ennek megfelelően motiváltan, koncentráltan, egyértelműen győzelmi szándékkal léptünk pályára Spanyolországban, ami hatalmas pipa mindenkinek.
Én meg itt szétizgultam magam, de komolyan. Elkezdtem főzőcskézni pótcselekvésképpen, kis híján szétégettem a kezem, kiborítottam némi zsírt a konyhámban miközben egy órán át átkozódtam azon, hogy éppen ezt csinálom magammal. Tudjátok milyen az (nők biztos tudják), amikor benyúlsz a bazinagy, mindenes fiókba fóliáért, majd azon kapod magad, hogy két perce turkál a kezed valamiféle rendszerűt rakosgatva, pedig te nem is azt akartad éppen. Aztán elkezdtem mosogatni, a nagykéssel majdnem megöltem magam, na itt ezen a ponton fel is adtam, inkább megadtam magam az izgulásnak. Biztonságba helyeztem magam, nyitottam egy sört és vártam. Szerencsére feleslegesen paráztam.
Az utolsó fordulója jön a női BL középdöntőjének. Igazából ez már sok csapatnak nem oszt nem szoroz, a többieknek is csak "finomhangolás" lesz a helyezésekre nézve.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.