Szívesen mondanám, hogy öldöklés volt, meg micsoda meccsek, és jézusom, de jó, hogy szerdán is mérkőztek csapatok, de ez azért kurvára nem így volt, maradjunk annyiban. Nem baj, így legalább volt egy meccsnap is rutint szerezni minden téren - most nem konkrétan a pályán történő dolgokra gondoltam - és ez a hétvége előtt bizony minden rendes kis önkéntesnek jól jöhet majd. Azt gondoltam, majd elsegítgetek itt munka után ebbe a melóba, összeszervezzük a srácokat neten valahogyan, hát haha. Kicsit szürreális érzés, hogy azért lettem végül szabin a héten, hogy dolgozhassak. Mondjuk tavasszal sosem rossz egy olyan hét, amikor naponta lépcsőzök annyit, mint mondjuk átlagban úgy havonta szoktam, legalább a seggem jobb lesz nyárra, igaz? Ez határozottan vigasztal.
Amúgy pedig sok szempontból érdekes ez a cucc, nekem legalábbis az, és sok szempontból pedig nagyon tanulságos. Nyilván itt még senki nem látott ilyet, és azt is leszögezhetjük, hogy a SEHAsoknak sincs évtizedes rutinja, az például kifejezetten mókás volt, ahogyan felragasztották a pályareklámokat, hát konkrétan kellett hozzá nekik egy fél nap. Voltak még fincsi dogok, majd lehet írok egy backstages posztot róla next week, ha akkor még foglalkoztat. Na de ezek után az biztos, hogy Kölnre máshogy fogok nézni majd. Ami már az első naptól százas, hogy KI-CSI AZ A-RÉ-NA. De tényleg az, egy ekkora eventhez nincs elég hely/raktár/szoba. Kell egy nagyobb, azt kell mondjam. Innen nézve egy ffi világversenyen is elhasalna, mint helyszín, vagy ha nem is, de biztos nem lenne túl kényelmes, na.
A meccsekről túl sok mindent elmondani nem tudok, mert bár az elsőt még csak-csak láttam, de úgy látszik nem érte el az ingerküszöbét a memóriámnak. Kb. annyi maradt meg bennem, hogy a breszti vészkapus hatalmasat alakított azzal a védésszerűségével, illetve hogy jr. Rutenkának pont ugyanolyan a mozgása, mint a bátyjának. Összességében kellemes kis meccsen breszti továbbjutás született, jééé, persze ez a papírforma, de azért én mindkét meccstől többet vártam.
Zlatko Horvat boci szemeit ma túl sokat nem láttam sajna, de nem baj, an még erre néhány nap. A második meccsen tök cuki szlovák szurkolók voltak, de csórikáim nagyon kikaptak. Ennyit tudok elmondani arról a mérkőzésről. Pénteken viszont már jobban rajta leszek a meccseken, persze jobbak is lesznek, nyilvánvalóan.
Ja és persze ma simán kivittem memóriakártya nélkül fényképezőgépet, nem mintha sok idő lett volna fotózgatni, de akkor is kiborító az ilyen. Úgyhogy maradnak a telefonos képek.
Holnap új nap, érkezik a Vardar, a SEHA-ban szokásos sajtós is lesz ennek örömére, szóval az igazán fontos dolgok holnap kezdődnek csak.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.