Hatosfal

Érzem az ujjbegyeimben, hogy már többször leírtam az évek során azt, amit most is fogok, de hát muszáj megint, mert újra ezt érzem. A többség szemében ez nyilván szentségtörés, meg persze mindig jó egy jó Veszprém vs Szeged meccs, de most annyira nem vagyok ráhangolódva, hogy még valamirevaló szájkaratébe is csak ma reggeltől szálltam be.

Többet nem kérek bocsánatot és nem magyarázkodom amiatt, hogy a márciusi veszprémi Schleckerről lufaszt nem karcoltunk, hanem inkább szépen lassan jövünk a backstage sztorikkal. A héten rám fog zúdulni az volunteer brigád összes beszámolója, szemezgetem majd közülük a jó sztorikat. Addig is néhány bekezdésben, napos lebontásban tolok egy saját élményeken alapulót felvezetésképpen, már ami az agyacskámban megmaradt. Túl sok tudomány amúgy nem maradt.

Nem terveztem külön posztot írni erről a tegnapiról, de mivel jócskán volt miről, hát mégis írok. Nyilván először leszögezném, hogy örülünk, Vincent, hiszen negyeddöntő csuhajja, de muszáj kicsit elmerengni az élet olyan csodálatos dolgain is, mint kedvenc sportágunk, a kézilabda. Érdekes, hogy _benitoval legtöbbször ellenpontot képviselünk az ilyen szituációkban, a montpellieri itthoni meccs után ő hőzöngött nekem a telefonba, én meg nem értettem, hogy mit hisztizik, de komolyan, most meg ő csitítgatott, miközben én tüzet okádtam. Így van ez nálunk, na, de kezdjük inkább ott, hogy tegnap.

Mondtuk már, hogy elképesztően sűrű ez a március? Igen? De tényleg. A héten kattogtunk a SEHA Final haton, ültünk lelátón az amúgy egész pofás első húsz percet produkáló Csurgó elleni meccs megtekintésére, szerdától már BL-lázban égtünk teljesen jogosan, tegnap sorsoltunk, most meg már péntek van, 1et (2őt) kell aludni ahhoz, hogy magyar csapatok itthon virítsanak idén először az egyenes kieséses szakaszban. Nincs megállás, go4gold van.

Az odavágókon borult sok jóslat, volt, aminek örültünk, mint például a szögedi vendégjátéknak, de volt, aminek kevésbé. Az például mindenképpen szomorú nálam, hogy az 1 vs 4 harcok mindegyike eldöntött lett mára. Magunk miatt nem szomorkodom, az tiszta sor, de a német derbytől sokkal többet vártam. Vagyis a Flensburgtól, na. Menjünk sorba.

Akinek megvan a régi Séd mozi kamaraterme, annak van róla fogalma, hogy az igen illusztris Thália Színház egyik kisterme hogyan fogadta be a SEHA FF sajtótájékoztatóján az egybegyűlt újságírókat, tévéseket. Sok külföldi mondjuk nem tette tiszteletét az eseményen, de nem baj, több eper maradt.

Ostojic, SEHA elnök Mihajlo Mihajlovski, Kálomista Gábor és Porga Gyula került kiemelésre szemben a mozi lelátójával, nekik meglehetősen kényelmetlenül sikerült csak megnézni azt a videót, amit a tavalyi SEHA FF-ről vágtak össze.