Megkezdődött tehát az év legfontosabb időszaka, innentől pihi nincs és mi ennek megfelelően motiváltan, koncentráltan, egyértelműen győzelmi szándékkal léptünk pályára Spanyolországban, ami hatalmas pipa mindenkinek.
Én meg itt szétizgultam magam, de komolyan. Elkezdtem főzőcskézni pótcselekvésképpen, kis híján szétégettem a kezem, kiborítottam némi zsírt a konyhámban miközben egy órán át átkozódtam azon, hogy éppen ezt csinálom magammal. Tudjátok milyen az (nők biztos tudják), amikor benyúlsz a bazinagy, mindenes fiókba fóliáért, majd azon kapod magad, hogy két perce turkál a kezed valamiféle rendszerűt rakosgatva, pedig te nem is azt akartad éppen. Aztán elkezdtem mosogatni, a nagykéssel majdnem megöltem magam, na itt ezen a ponton fel is adtam, inkább megadtam magam az izgulásnak. Biztonságba helyeztem magam, nyitottam egy sört és vártam. Szerencsére feleslegesen paráztam.
Mivel nettóban maximum kettő teljes Naturhouse La Rioja meccset láttam eddig a szezonban (és ebből következtethetni lehet arra is, hogy életemben mennyit), ráadásul az idő is ilyen gánya, gondoltam egy bátrat, nosza nézzünk kicsit utána, hogy ezek a spanyolok mire képesek. Visszafelé sorrendben haladva elkezdtem megnézni a BL-meccseiket, végignyálaztam az Asobalos eredményeiket néhol statisztikáig belemélyülve, szóval áldoztam némi energiát arra, hogy az igen bölcs következtetéseimet levonhassam. Lássuk, mire jutottam.
Annyi minden történt itt az elmúlt napokban, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy bocs mindenkitől, aki megörült a játéknak meg a lehetőségnek vagy esetleg annak, hogy minket támogathat, megígérjük, hogy megteheti nemsokára. Abban a formában ugyan nem, ahogyan szépen kitaláltuk, mert mint kiderült, nem mi vagyunk a Szerencsejáték Zrt., de máshogy lesz rá mód, és azt a módot bizony össze fogjuk kapcsolni meccslátogatási lehetőségekkel itthon és idegenben egyaránt. Jót akartunk, csak túl gyorsan. Két jegyet természetesen így is kisorsolunk március 19-én, de mivel már nem kell annyira sietni, a megosztanivalót majd csak jövő héten indítjuk újra. Az eddigi megosztókat listáztuk természetesen, és beletesszük őket is a kalapba. Lassan új funkciókat és új hátteret is kap a tevékenységünk, szóval zajlik az élet, erről is majd nemsokára.
Gyorsan meghánytuk-vetettük, és mivel közszolgálatilag is pozitív volt a fogadtatása, ráadásul kedvenc partnerünk, a NordHedge simán mögénk állt újra (amit innen is köszönünk, és erősen javasoljuk mindenkinek, hogy nézzen utána, hogy ők mivel is foglalkoznak, mert ennek ismerete is jelenthet előnyt majd valamelyik játékunkban. Angolul beszélők előnyben, de szívesen válaszolunk, segítünk mi is privátban), így belevágunk, tarts tehát velünk!
Viszont nagy igyekezetünkbe beleszaladtunk néhány jogi gubancba, ezért most teljesen átalakítjuk a játékot, de rajta vagyunk, hogy a jövőben nagyobb mozgástérrel tudjunk rendelkezni az ilyen akciók keretében.
Minden szepontból egyszerűbb túrára számítottunk ugyan, de nem baj, szeretjük a kihívásokat. Volt itt minden: az utolsó pillanatban konstatált irathiánytól kezdve a részegekre vadászó szigorú rendőrökön át ugye, siralmas színvonalú, női típusú meccs, néhány kivételtől eltekintve többnyire értékelhetetlen egyéni teljesítményekkel, szedett-vedett szurkolás, ellenőrizhetetlen piros lap, nulla wifi, kabaré a sajtótájékoztató helyett, Zlatko Horvatra örjöngő némber (nem én, rajtam kívül más is volt, állítólag), ilyenek.
Szerencsére az út legalább sima volt hazafelé és még nyertünk is, ami egyáltalán nem elhanyagolható ebben az esetben.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.