Hatosfal

Na jó, ez így ebben a formában természetesen nem igaz, illetve hívjuk inkább kézilabdás tavaszi szezonnak, és rögvest helytálló lesz minden szava. Olyannyira, hogy ma már SEHA. Ennek örömére jövünk a szokásos KP-val, amivel eltöltjük az időnket a február közepén startoló Bajnokok Ligáig. Ami jövőre teljesen más, elsőre megjósolhatatlan következményű lebonyolítással örvendezteti meg a kézi szerelmeseit.

Már pedzegették ugyan, de hivatalosan az egy tegnapi hír, hogy jövőre már tényleg ilyen lesz a BL: kiemelés szerint két nyolccsapatos és két hatcsapatos BL-csoport, melyből két előbbi első helyezettje - játék nélkül(?) - negyeddöntőbe, míg a 2-6 helyezettek a nyolcaddöntőbe érkeznek. A két hatcsapatos első két helyezettje pedig keresztbe játszhat szintén a nyolcaddöntőért. Hát, hogy ebből mi sül ki, azt majd gyakorlatban meglátjuk, vagy ha lesz időnk, végigtoljuk fiktíven a mi erősorrendünk szerint.

Ebben a szörnyű januári, hidegrázósan hóeséses, de csumpin latyakosan maradó nihilben (ami tegnap volt és holnap lesz) eszembe jutott, hogy végre posztolni is kellene. Szinte éreztem a bizsergést az amúgy éppen jackosan beragasztott ujjaim végében, és fél órát törtem azon a fejem, hogy mi legyen a téma 2015 év elsőjében.

Ideális esetben ilyenkor már készülhetnénk egy férfi világversenyre, de most aztán minden van, csak ideális eset nem. Nekiugorhatnánk az edzők összehasonlításának is, de az meg túl hosszú/mély/erős téma januárra, főleg elsőnek, ráadásul annyi időm most úgysem lenne. Úgyhogy arra jutottam, hogy áttekintem a hátralévő szezon fontosabb ffi-állomásait, beírom a határidőnaplómba őket, és közben ide is persze. Nyilván elsősorban veszprémi oldalról közelítem, de azért kitekintek délre is. Jó lesz?

Bármennyire is hülyén hangzik, valójában hatalmas volt a tétje ennek a tegnapinak, elsősorban az, hogy visszaadja a hitet a szurkolóknak. Persze némi meccset megelőző spoilerezés után tiszta lett számomra, hogy szerencsére túl sok jelentőséget senki nem tulajdonít annak, ami történt Mannheimben, és ez szerintem egyáltalán nem baj. Tovább kell lépni ugyanis, és az sikerült is a tegnapi nap. A végére nyomokban egészen felszabadult játékot is mutatott a csapat, persze erre ez a Presov több is, mint megfelelően gyenge ellenfél volt. Aláírásosztogatás, ingyen sör, fotók, mindez tegnap megvolt.

Kicsit megkésve ugyan, de jövünk egy gyors Presov-poszttal.

Majdnem lezárult az őszi BL-szezon - de csak majdnem, mert este még van egy Zágráb vs PSG, bizony, és ha igazán komolyan nyomnánk, és dúskálnánk az időben ill. földi javakban, egy ilyenre simán lemehetnénk a horvátokhoz, mert hangulatügyileg biztosan jó lesz - és az Eb is elkezdődött, részt is vettünk majdnem teljes egészében a nyitányon, bár Mannheimből hazafelé különösen rosszul esett látni, hogyan szenved a válogatott az oroszok ellen.

Viszont minden más tetszett, szép a csarnok, a bejutás zökkenőmentes és leginkább azt imádom, ahogyan meghagyták a Magvassyt ott hátul. Mert én azt nagyon szerettem. Tiszta nosztalgikus érzések rohantak meg, persze nem állítom, hogy újra olyan volt, mint 15/16/17 évesen, de a szag ismerős volt, hehe.

Szeretném megkérdezni, hogy emlékszik-e valaki a magyar bajnokságban olyan ellenfélre, aki így októberben ennyire harcolni jött volna ide? És most tekintsünk el nagyvonalúan attól, hogy milyen játékerőt is képviselt a tegnapi horvátokhoz képest.

Nekem még a Szegedtől sem nagyon rémlik ilyesmi az elmúlt évekből, szóval újabb strigula a SEHA mellett. A véresen komoly Zágráb elleni meccsen volt piroslap, volt Mirko-show, Nilsson is villogott rendesen, viszont a két irányítónk tegnap sajnos együtt sem ért egy egészet. A legviccesebb jelenet persze a nagyon megosztó Vujovic nevéhez fűződött, aki nem általkodott gratulálni sajtótájékoztatón a Szegednek. Szerintem direkt volt, hehe, Carlos gyorsan ki is röhögte persze.