Lement az első etap a világ legjobb sportjának elsőszámú sorozatából, de nem sokat unatkozhatunk, mert szerdán máris folytatódnak meccseink a Balkán bajnokságban. Sok negatív hullám ért hirtelen a SEHA Ligával kapcsolatban, Hajdú Bé Pista infarktusa - jobbulást neki, a Veszprém Aréna visszavárja - után más sem hiányzott nekem, mint Zlatko Horvat távolmaradása. Jó persze, tudom, hogy ez azért a meccs szemponjából nem is akkora baj, csak hát én nem meglepő módon elnézegettem volna békés kis boci szemeit, na.
Elő kellett kaparnom az előzetes sorrendemet, mert nem nagyon emlékeztem rá, viszont büszkén állítom, hogy most is megállja a helyét. Gyorsan áttekintjük, hogy mi is történt itt amíg mi a BL-re koncentráltunk, aztán kicsit újragondoljuk a listát, ha kell.
Kulcsjátékosai nélkül ugyan könnyűnek bizonyult Veszprémben ez a Metalurg, ám mi mégis hálásak, egyúttal elégedettek is vagyunk. Hogy miért? Hát mert a kék Szkopje mégsem Balmazújváros, és mivel nem az, ezért az egész meccs faszipántos BL-hangulatban telt úgy, hogy mindenki pörgött a maximumon, de tényleg. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy ez a látszólag nem számottevő tényező mennyire fontos. Mert nagyon.
Főleg, hogy még mindig vannak olyan hangok, amelyek nem biztosak benne, hogy a magyar bajnoskág ellenében mennyit is ér nekünk a SEHA-liga.
Árpád múltkori zseniálisan álszerény nyilatkozata után most Cervar is megpróbákozott ezzel a taktikával. De mi nem hagyjuk magunkat.
A keddi sétagalopp után szombaton tehát ismét egy szkopjei csapat, mégpedig a jelenlegi bajnok: az RK Metalurg látogat a Veszprém Arénába. Azzal annyira most ne foglalkozzunk, hogy még sosem nyertünk ellenük, hiszen az örökmérlegünk kimerül egy januári szkopjei felkészülési meccsben. Ettől függetlenül való igaz, a statisztika is megmondhatja, eddig ők a jobbak.
Kíváncsian várom, hogy a macedón város kékebbik feléből szurkolók merészkednek-e majd ide a katlanba, én őszintén hittem, hogy jönnek a Vardarral is, de nem jöttek, szóval kicsit csalódott vagyok, na. Teljesen abban a hitben voltam, hogy a macedónok márpedig utaznak is, nem csak otthon szurkolnak olyan faszán. Bezzeg Svédbe el tudtak menni anno az olimpiai selejtezőtornára a válogatottal.
Na mindegy, majd akkor megyünk mi Szkopjéba.
A liga rangadója után ma egy sokkal mérsékeltebb érdeklődést generáló csapat érkezik Veszprémbe, ők tulajdonképpen a horvát Szeged (bocs, hehe), a Zágráb mögötti örök ezüst tulajdonosa: a nekcsei rukomet klub, a Nexe.
Nyilván nem ez a meccs és nem ez az ellenfél a legvonzóbb ebben a ligában, viszont Mirko legalább a honfitársai ellen tud idén először bizonyítani. Remélem zökkenőmentes lesz a sérülése utáni első beugrása. Neki külön hajrá mára!
Meglepően kevés vendégszurkoló érkezett Szkopjéből, lehet focimeccs volt a városban vagy mittudomén, érdekes mindenesetre, én többre számítottam. Legalább egy-két kocsinyira, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ez tulajdonképpen az alapszakasz egyik fő meccse volt ebben a ligában, szombaton volt, nem hétköznapon, annyira nagyon nincs is messze, szóval na. Érdekes.
Persze lehet ők tudták azt, amit mi csak remélhettünk előre: hogy könnyedén nyer a hazai csapat, különösebb erőlködés nélkül.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.