Hatosfal

Megkezdődött tehát az év legfontosabb időszaka, innentől pihi nincs és mi ennek megfelelően motiváltan, koncentráltan, egyértelműen győzelmi szándékkal léptünk pályára Spanyolországban, ami hatalmas pipa mindenkinek.

Én meg itt szétizgultam magam, de komolyan. Elkezdtem főzőcskézni pótcselekvésképpen, kis híján szétégettem a kezem, kiborítottam némi zsírt a konyhámban miközben egy órán át átkozódtam azon, hogy éppen ezt csinálom magammal. Tudjátok milyen az (nők biztos tudják), amikor benyúlsz a bazinagy, mindenes fiókba fóliáért, majd azon kapod magad, hogy két perce turkál a kezed valamiféle rendszerűt rakosgatva, pedig te nem is azt akartad éppen. Aztán elkezdtem mosogatni, a nagykéssel majdnem megöltem magam, na itt ezen a ponton fel is adtam, inkább megadtam magam az izgulásnak.  Biztonságba helyeztem magam, nyitottam egy sört és vártam. Szerencsére feleslegesen paráztam.

Amennyit láttunk belőle, az nagyon tetszett, most ennyi jutott úgy látszik. Mondjuk inkább a közvetítés legyen szar, mint a csapat, ha választhatunk ugye. Elég nehéz lehetett a szitu a stúdióban, amikor Koti visszaült Bence mellé, talán ott volt az a pont, hogy a Digi is feladta, hogy itt még meccs lesz. Nem vagyok szakmabeli, de az azért legyen tiszta, hogy ők is csak olyan képet tudnak adni, amit kapnak. Ilyesmi előfordul, ezt most gondoljuk végig abból a szempontból is, hogy mi lett volna, ha feleennyi össz-IQ hatszor modorosabb stílusban nyom bele egy háromnegyed meccsnyi időt az arcunkba. Vagy csak ha cirádás körmondatokat hallgathatunk 45 percen át. Jájjj. Ha most kívánhatnék 1et egy jótündértől, azt kívánnám, hogy a kézis BL-jog a Diginél maradjon. 

Na tehát az NLR játékosai a lövőinkre szépen fellépegettek, így hatalmas helyek maradtak a konkrétan parádézó Sulic játékának, védekezésben pedig mindenki kiért ütközni, ahova kellett, Timuzsin a fellépegetéseiből időben vissza is ért a helyére, amikor a szélen indokolatlan magasságokig felsasszézó Chemát Ortega egy ujjmozdulattal küldte fel az ezzel 5+1-re alakuló védekezésünk ékének, akkor ott kicsit megnyugodtam. Itt vagyunk, készültünk, figyelünk és észnél vagyunk, váltunk, ha kell. Jó érzés volt ezt konstatálni, de tényleg. 

Ezek után Terzic lendületből jött bombájának gólörömén már magam is felszabadultan nevetni tudtam, pedig valószínűleg nem az volt megbeszélve a helyszínen, na. De kell neki az önbizalom, hát inkább most tolja ezt, mint az elődöntőben. Ezek a lelkes, spanyol tökik az amúgy hiányos keretükkel a kezdeti döbbenet után aztán visszakapaszkodtak mögénk szépen, és volt olyan védekezésük is, amikor Sulicot sikerült addig tolniuk, míg kiszorították jobbszélre, ahonnan csak arcközelre tudott lőni, és kacagva ugyan, de cukin bocsánatot kért érte. 

Negyed óra után nagyon helyesen jött is a Lékai/Zeitz páros cserébe, utóbbinak mondjuk nem ez volt élete meccse, viszont a védekezésben irányító elöl sémát én orrvérzésig gyakoroltatnám és egész tavasszal ragaszkodnék hozzá, mert jó lesz ez. Vigo ugyan elment Máté mellett egyszer, de konkrétan mást nem nagyon tudtak összehozni az 5+1 ellen. Persze a hatosfalunk is szigorúan zárt, jó volt nézni, amikor emberelőnyben nem tudtak fél lábfejnyi helyet sem teremteni a szélsőiknek, és kidobták a csarnokból a labdát nagy tanácstalanságukban. Ilic 7 méteren abszolvált indulócsele is újdonság volt a számomra, nem emlékszem, hogy láttam volna a melák testétől ilyet. Kapuban rendben voltunk, Mirko is hozzátette a hetesvédéseket, irányítóban is remek volt, Máté ráadásul kintről is veszélyesen tolja rendre, szóval gratula mindenkinek.

Ortega nem sokat lacafacázott amúgy, nem akart kockáztatni ezen a meccsen, a láthatóan indiszponált Zeitzet sem hagyta sokáig a pályán szerencsétlenkedni, hanem jött vissza Laci rögvest. Ez így nálam teljesen rendben is volt, bármennyire is tűnik az eredmény ismeretében végül sörmeccsnek ez, attól még az egyik legfontosabb találkozónk volt az évben, és annyival kellett megnyerni, amennyivel csak lehetett.

Nyolc lett, azt hiszem ezzel el is dőlt ez a párharc, jövő szombaton egy tétnélküli meccsre érkezhetünk az Arénába, és én most egyáltalán nem bánom ezt. Majd izguljunk a következő körben, Szegeden.