Kicsit szokatlan volt ugyan ez az időpont, az elmúlt rengeteg évben már annyira elszoktunk attól, hogy péntek délután _akármilyen kézilabdás történés is legyen, hogy most sem tudtuk megoldani, hogy lássuk élőben. Na mindegy, utólag is tudunk okosakat mondani, természetesen.
Zajlik az élet, ma 18.00-tól BL-sorsolás, tegnap lefixálódott a SEHA mezőnye (a szlovénok kimaradásával ugye) és a Fradi is megkapta a selejtezős beosztását a BL-re. Vasárnap startol a Nagy Laci tábor, szombaton a női junior vébé Horvátországban, mindez egy remekbeszabott foci vébé közepette, szóval tényleg csak kapkodjuk a fejünket.
Azt hiszem kijelenthetjük, hogy idén elmarad az ubiszezon, mert nyilván nem minden részletre kiterjedően, de kicsit tervezgetünk figyelni majd a fiatalokra, szóval még július végén is lesz komoly, kézis esemény: a jr. fiúk ausztriai Eb-je. Erről majd akkor kicsit bővebben.
Tehát ez egy olyan mindenbe belekapunk kicsit, hogy legyen miről csámcsogni típusú poszt lesz, de néha kell az ilyen.
Olyan volt ez a hétvége, mint a tejcsokiba mártott kávészem: amíg csak nyalogattuk, édes volt, csak aztán bele is haraptunk. És nemcsak a csapat teljesítménye miatt érezzük azt a némi édessel kevert de összességében keserű ízt. Fantasztikus volt, hogy végre ott voltunk, hálásak vagyunk érte csapatnak, klubvezetésnek, de maradt bennünk néhány kérdés, amire nem kaptunk választ, néhány tüske, ami jövőre is fájni fog. És most nem a meccsekről beszélek, hanem az eseményről, az európai csúcskézilabda legfontosabb eseményéről, a Final4-ról. Zsinórban negyedik éve van szerencsém kinn lenni, és eddig mindig kizárólag jókat tudtam mondani a Final4-ról, mint rendezvényről. Minden évben változott pár apróság, idén sem volt ez máshogy.
Viszont most először éreztem azt, hogy a változások olyan irányba mutatnak, amerre én nem szeretnék menni.
Hajtás után szigorúan sportszakma-mentes rendezvénykritika.
Hétfőtől ez az a kérdés, amit mindenkitől meg fogok kérdezni, aki szembe jön. Az ember bele sem mer gondolni, mekkora utat járt be ez a csapat addig, míg eljutott idáig. Mármint nem az elődöntőbe, mert az megvolt már jó néhányszor, sőt, ugyebár egy döntő is beesett. Hanem az, hogy a szurkolók, a média és az eladhatóság miatt létrehozott esemény egyik központi szereplője legyen egy dunántúli kisváros csapata. Na, az a nagy dolog.
Nem, nem az eszünk ment el, de ha egyszer a zindex már sokadszor nevezi döntőnek a Final4-t, mi is ezt tesszük. Tehát a három döntő következik, plusz a bronzmeccs, ami nem tudjuk, hogy ebben a terminológiában milyen nevet kapott a keresztségben, de lényeg a lényeg, jön a szombat, aztán a vasárnap, és reméljük, hogy nem közvetlenül ebéd után nézhetjük a számunkra fontosabb meccset. Fél blog a helyszínen, másik fél a tévé stream előtt. Hajtás után kiderül, mire számítunk.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.