Hatosfal

Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett Töcök hangja is a tegnapi továbbjutásról, úgyhogy a holnapi sorsolás előtt kanyarodjunk kicsit vissza ehhez. Két magyar a nyolcban, rulez!

Boszorkánykonyha a spanyol fal mögött. Pastor valami olyat főzött, ami megakadt a Löwen torkán. Azt kijelenthetjük, hogy a két meccsen látottak alapján a jobbik csapat jutott a nyolc közé ebből a párharcból. Ekéztem a csapatot eleget, amikor lényegtelen meccseken nézhetetlen teljesítményt nyújtott. Ezt is meg kell tanulnunk, hogy a spanyol edzők beáldoznak mérkőzéseket a gyakorlás oltárán, azért, hogy később tökéleteset alkossanak. Bánom is én a vacak meccseket, ha a végén a tegnapihoz hasonló dolgok születnek. Csak a érdekesség miatt 5 spanyol edző van a BL nyolcban.

Nem terveztem külön posztot írni erről a tegnapiról, de mivel jócskán volt miről, hát mégis írok. Nyilván először leszögezném, hogy örülünk, Vincent, hiszen negyeddöntő csuhajja, de muszáj kicsit elmerengni az élet olyan csodálatos dolgain is, mint kedvenc sportágunk, a kézilabda. Érdekes, hogy _benitoval legtöbbször ellenpontot képviselünk az ilyen szituációkban, a montpellieri itthoni meccs után ő hőzöngött nekem a telefonba, én meg nem értettem, hogy mit hisztizik, de komolyan, most meg ő csitítgatott, miközben én tüzet okádtam. Így van ez nálunk, na, de kezdjük inkább ott, hogy tegnap.

Mondtuk már, hogy elképesztően sűrű ez a március? Igen? De tényleg. A héten kattogtunk a SEHA Final haton, ültünk lelátón az amúgy egész pofás első húsz percet produkáló Csurgó elleni meccs megtekintésére, szerdától már BL-lázban égtünk teljesen jogosan, tegnap sorsoltunk, most meg már péntek van, 1et (2őt) kell aludni ahhoz, hogy magyar csapatok itthon virítsanak idén először az egyenes kieséses szakaszban. Nincs megállás, go4gold van.

Az odavágókon borult sok jóslat, volt, aminek örültünk, mint például a szögedi vendégjátéknak, de volt, aminek kevésbé. Az például mindenképpen szomorú nálam, hogy az 1 vs 4 harcok mindegyike eldöntött lett mára. Magunk miatt nem szomorkodom, az tiszta sor, de a német derbytől sokkal többet vártam. Vagyis a Flensburgtól, na. Menjünk sorba.

Megkezdődött tehát az év legfontosabb időszaka, innentől pihi nincs és mi ennek megfelelően motiváltan, koncentráltan, egyértelműen győzelmi szándékkal léptünk pályára Spanyolországban, ami hatalmas pipa mindenkinek.

Én meg itt szétizgultam magam, de komolyan. Elkezdtem főzőcskézni pótcselekvésképpen, kis híján szétégettem a kezem, kiborítottam némi zsírt a konyhámban miközben egy órán át átkozódtam azon, hogy éppen ezt csinálom magammal. Tudjátok milyen az (nők biztos tudják), amikor benyúlsz a bazinagy, mindenes fiókba fóliáért, majd azon kapod magad, hogy két perce turkál a kezed valamiféle rendszerűt rakosgatva, pedig te nem is azt akartad éppen. Aztán elkezdtem mosogatni, a nagykéssel majdnem megöltem magam, na itt ezen a ponton fel is adtam, inkább megadtam magam az izgulásnak. Biztonságba helyeztem magam, nyitottam egy sört és vártam. Szerencsére feleslegesen paráztam.

Mivel nettóban maximum kettő teljes Naturhouse La Rioja meccset láttam eddig a szezonban (és ebből következtethetni lehet arra is, hogy életemben mennyit), ráadásul az idő is ilyen gánya, gondoltam egy bátrat, nosza nézzünk kicsit utána, hogy ezek a spanyolok mire képesek. Visszafelé sorrendben haladva elkezdtem megnézni a BL-meccseiket, végignyálaztam az Asobalos eredményeiket néhol statisztikáig belemélyülve, szóval áldoztam némi energiát arra, hogy az igen bölcs következtetéseimet levonhassam. Lássuk, mire jutottam.