Vegyes érzéseim vannak a mai estével kapcsolatban. Az egyik szemem sír, a másik nevet...
A mérkőzés 38. percéig bírtam. Annyi pont elég is volt belőle...
Nyilvánvalóan hozzá nem értő kontárként ültem le a női EB magyar meccsei elé, de a három meccs alatt megfogalmazódott pár gondolat bennem, amiket eredetileg a Hatosfal sokat emlegetett listájára szántam, de végül a többiek bíztatására csak poszt lett belőle.
Felfoghatjuk ezt akár a csoportkör - félig-meddig külső szempontból való - értékelésének is.
Nem fogok most itt mindenféle frappáns felvezető szöveggel szórakozni, mert sajnos nem vagyok olyan állapotban... Kezdjünk is bele.
Azért szeretem mikor elkezd a válogatottunk jól szerepelni, mert akkor úgy ülök le írni róluk, hogy nem kell ötvenszer újraírni, átgondolni amit papírra monitorra vetek. Ami eszembe jut, tök mindegy, hogy mikor és milyen formában, csak írom és írom, mert örömmel teszem azt, nem pedig bosszankodva... Ennyit a nyálas dumáról, jöjjön a lényeg.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.