Hatosfal

Minden szepontból egyszerűbb túrára számítottunk ugyan, de nem baj, szeretjük a kihívásokat. Volt itt minden: az utolsó pillanatban konstatált irathiánytól kezdve a részegekre vadászó szigorú rendőrökön át ugye, siralmas színvonalú, női típusú meccs, néhány kivételtől eltekintve többnyire értékelhetetlen egyéni teljesítményekkel, szedett-vedett szurkolás, ellenőrizhetetlen piros lap, nulla wifi, kabaré a sajtótájékoztató helyett, Zlatko Horvatra örjöngő némber (nem én, rajtam kívül más is volt, állítólag), ilyenek.

Szerencsére az út legalább sima volt hazafelé és még nyertünk is, ami egyáltalán nem elhanyagolható ebben az esetben. 

Időben elindultunk, mert szeretjük a Karlovackot, de az sem volt túl nagy baj, hogy Pan volt a vendéglátóhelyen, ahol megpihentünk kicsit a városnézés hevében. Odafelé igyekezvén túljutottunk néhány szokatlan, megoldásra váró helyzeten, de remekül vizsgáztunk belőle, így kb. az előre várt két, három órán belül megérkeztünk Varasdra, a helyszínre. Veszprémi szemmel irigylésre méltó mennyiségben lófráltak a belvárosi macskaköveken a helyiek, hiába, mások vagyunk na, itt úgy kell vadászni matinéidőben az embereket. 

Ha már ennyien összejöttünk, gyorsan felkutattuk a NordHedge-képek elkészítésére talán legmegfelelőbb hátteret, mert kár lett volna kihagyni ezt, úgyhogy irány a vár, majd egy kocsma, hogy akklimatizálódhasson az, aki nem vezet. Természetesen mi is elfelejtettük, hogy ezeknél mennyire szigorú a sportrendezvényeket látogató rendszer, itt a törvény, lehet bogarászni ezerrel. Ez alapján egyébként nagyjából a jelenlévők 70%-át vihették volna el, hiszen elég megfoghatatlan dolgok vannak benne, ráadásul már ilyenekkel is törvényt sértettünk, hogy el mertünk menni várost nézegetni a sporteseményt megelőzően vagy hogy nem menetoszlopban, rendőri felvezetéssel érkeztünk a határtól a varasdi helyszínre. Jó nagy faszság ez, gondolom elsősorban a szerbeknek szólhatott, mikor megalkották, de hát ez van, nyilván gond csak akkor nem lesz, ha betartjuk a törvényeket.

Viszont intézkedő rendőrnek visszapofázni még itthon is nettó ostobaság, pedig itt legalább értjük, amit körülöttünk beszélnek. Tényleg túlzásnak tartom az intézkedést, főleg, mert ha nem is voltak szomjasak az eldeportált emberek, mégsem román vs magyar focimeccsre mentek ugye, de azt is látni kell, hogy hiába nem tetszik nekünk mindez, döbbenetes felelőtlenség akár beszólni is egy horvát rendőrnek. Ilyet nem csinálunk basszus még akkor sem, ha gyökér. Na mindegy. Mi nagyon kedvesen kérdeztük meg őket, hogy mi történt, és ők amúgy nagyon kedvesen válaszoltak rá, hogy csupán a szokásos, bedrunkolt embereket vittek el, gondolom náluk mindig így megy ez, hogy ki tudják fizettetni a vasárnapi szolgálatot a delikvenseknek. A SEHA megelőlegezte a hét ember büntijét, amit aztán meccs után a klub intézhetett el, szóval volt történés dögivel. 

A játékról annyit, hogy irányító kérdéskörben tegnap még akkor is kicsit kétségbeestem, ha az agyammal tudom, hogy ez a meccs volt kb. a legnagyobb púp a hátunkon az eddigi tavaszi menetelésünkben. Mindegyik másikban volt valami külön kihívás, nos ebben nem. Chema botrányosan kezdett, de azt legalább húsz percig tartani tudta, és mivel jelentős lövőerőnk Momir hiányában nem adódott, így a szemünk láttára olvadt szét NagyLaci szerintem megérdemelt pihenőideje. Ő viszont bevállalta, amit be kellett, Mirko, Sulic és a szélsők mellett ő nyerte meg nekünk ezt a meccset. Máté aztán hasonlóan indiszponált játékot mutatott, mint a kollégája, csak több bevállalt, majd kihagyott helyzettel, az viszont elég örömteli, hogy a szélsőink hozzák azt a tőlük elvárt 2-4 gól/kopf átlagot már huzamosabb ideje.

Szóval nem volt ez túl egyszerű annak ellenére, hogy az eredményjelzőn viszonylag kevésszer volt szoros az állás ugye. Zeitz piros lapja után ébredt csak fel a közönség, mondjuk vérszagot először kb. akkor érezhettek, hiszen egy-két gólra apadt az első félidőben már tetemesre nyúlt előnyünk egyszeriben. Hogy azzal a pirossal mi volt, az megint egy érdekes kérdés, tulajdonképpen senki sem látta jól a szituációt, és természetesen még az sem segített ezen, hogy hazaértünk időre, mert a horvát közvetítés egyáltalán nem tért ki erre a jelenetre, ami vicces.

Összességében újabb meccset nyertünk úgy meg, hogy annak már egyáltalán nem volt tétje, ezt köszönjük szépen! A szurkolás vezér hiányában meglehetősen kaotikusra sikeredett, hogy őszinte legyek tévében sokkal jobban szólt, mint a helyszínen. De most ez is belefért. 

Nyertünk és ez a lényeg, Szkopjéra fel! Remélem senki nem sérül meg ott lenn.