Csapatunk, mármint azok a szurkolók, akik Európa több irányából indultak a francia kikötővárosba, komoly sportélményekkel gazdagodtak. Meg egyéb élményekkel is, mert volt itt komoly dugó az autópályán, sztrájk és minden egyéb. Mi Brüsszelből közelítettük meg a normand partokat.
Brüsszel egyébként tipikus kozmopolita főváros, sültkrumli, gofri és a remek sörök hazája. Bulizni járnak ide szerte Európából, de erről még lesz szó. Szombat reggel tehát elindultunk Brüsszelből bérelt autóval Dunkerque irányába, hagytunk magunknak időt bőven az útra. Tervbe vettük a város megtekintését és egy kis szurkolói hangolást, miután Hollandiából, Angliából, és persze a galloktól is érkeztek szurkolók, akik a magyar csapatért szorítanak. Az angliai partraszállók is időben érkeztek, de a közös hangolásból nem lett semmi.
Hogy miért? Dunkerque előtt az autópályán baleset volt, ezt már egyébként a belgák is jó előre jelezték. A mi magyar tempóhoz és szervezettséghez szokott gondolkodásunkkal bizonyosak voltunk benne, hogy kb. a helyszínig tartó 2 óra alatt megoldják a feladatot a nyugati demokráciákban szocializálódott rendőri szervek. Nyugodtak voltunk, mert a francia pályán nem volt erről semmiféle kiírás. Majd jött a maflás: a cél előtt 12 km-re megállt a sor, a pálya a régi M0-ra hajaz, ugyanis nincs menekülési út. Araszolás után 7 km-re a céltól megálltunk, hisz van még 2,5 óra a kezdésig, nem aggódtunk. Arról nem volt információnk, hogy a francia rendőrséget valóban a Taxi filmekből ismert Giber felügyelő irányítja, Luc Besson tulajdonképpen dokumentumfilmet forgatott.
Araszolás közben a belső sávban egy olasz csávó mélyen aludt az autóban, tehát még őt is kerülgetni kellett. Rendőrrel nem találkoztunk a letereléskor és persze a mellékút lámpáját sem kapcsolták ki, na és persze ott sem volt rendőr. Így csapatunk a kezdősípszóra toppant be a csarnokba.
Na ja, érkezni tudni kell!
Később kiderült, hogy mi a szerencsések közé tartozunk. A Rotterdamból érkező, ott tanuló szegedi diákok 300 km megtétele után a lefújásra értek be a fent említett okok miatt. A már a nyújtást végző játékosoktól kapott néhány fotó és autogram volt a kárpótlás. Egy, a környéket remekül ismerő, évtizedek óta a határ mellett lakó kedves hölgy a családjával is a végére ért oda, ráadásul ők ismerik a kerülő utat, de nem volt infó a rádiókban a helyzet komolyságáról.
A meccsről
Nos akkor most mindenki fejezze ki tiszteletét Juan Carlos Pastor tudása előtt! Ugyanis meggyőződésem, hogy ezt a mérkőzést csak vele, és csak így nyerhettük meg. Baloldali lövő nélkül felállva, mert azért Blazevictól nyilván nem rettentek meg a franciák. Pastor mindent a védekezésre tett fel. Persze Feci hiánya ott is jelentkezett, de azért ott egy komolyabb alappal rendelkezünk. Ha a lerohanásra nem volt lehetőség, Bombac türelmesen kereste a réseket a gyors irányváltásokkal, remekül helyzetbe hozva a beállókat vagy a szélsőket, illetve önmagát. Pastor a legjobb időben hozta be Nikot, amikor a gallok koncentrációja alább hagyott. A két irányító szétzilálta a falat, Ancsin pedig kintről tüzelt jó előkészítések után. Sierra pedig ezen a napon elfeledtette, hogy sajog a szívünk Mikler Roliért. A spanyolt sűrűn éltettük a lelátón, mert kb. 50% körül védett, ráadásul Wisu bejött két hetes erejéig és nemes egyszerűséggel megfogta mindkettőt. Ahogy telt az idő és maradt a három körüli plusz ide, a francia csapat egyre idegesebb lett, ami a kiállításokban is meglátszott, ezért nem tudtak közelebb jönni egészen a végéig. Persze a végére elfáradtunk. Pastor hatalmas stratéga, hiba nélkül meccselt, és mint tudjuk, vele nem bukjuk el a végjátékokat kiélezett helyzetben. Az akadémián talán tarthatna egy edzőképzést erről, látva egyes női csapataink vergődését az utolsó öt percben.
Dunkerque és az ünneplés
Lefújás után már azt latolgattuk, hogy lehet abszolválni a kijevi kalandot. A francia szurkolók a rezesbanda vezetésével végig szurkolták a meccset, barátságosak és jó fejek voltak. Itt ez igazi családi ünnep, olyan hétvégi szórakozás. Nem történik semmi különös, ha nem nyernek, és nem hinném, hogy őrjöngve tódulnak ki a csarnokból, ha megfordítják a Pick elleni meccset. Dunkerque nem rossz hely: több kilométeres plage, a parton kávézók valahogy egyáltalán nem francia. A hangulata igazi kisvárosi. Nem csoda, hogy jól érzi itt magát Nagy Kornél a családdal.
Este még bevettük magunkat a brüsszeli éjszakába, ahol a belga sör-akciók jól fogytak. Közben megjelentek a svájci Davis kupa-csapat szurkolói a kocsmában, ahol együtt ünnepeltek velünk és a liverpooli sráccal, az amerikai világutazóval, néhány hollanddal, valamint a tulajjal, aki igazi retro zenével szórakoztatta a nagyérdeműt. Ennek az eredményeként a szülinapos csajos buli résztvevői az asztalon kötöttek ki. A svájci csajokkal megbeszéltük, hogy remek hely a Balaton, és hajrá Federer (másnap Svájc megnyerte a Davis kupát Lille-ben).
Így ünnepeltük meg a Pick Szeged franciák feletti győzelmét Európa fővárosában. Brüsszel egyébként talán nem is érdemel több napot. A pisilős fiú, aki egyébként meg is van katéterezve, nem tudom miért szenzáció a maga 50 centijével. Brugge-t viszont látni kell. A város egy csoda, mesevilág. Nem véletlenül az UNESCO világörökségének része a belvárosa. Tökéletes zárása volt a belga túránknak.
Poirot, az igazi belga, nem tűnt fel az út során, bár Brüsszelben hajnal 3-kor mintha láttam volna. A hazafelé úton történt még egy apróság. Általános sztrájk volt Belgiumban, a reptérre vezető utakat lezárták a kormányellenes tüntetők. Hát igen, a nyugdíjkorhatár 67 évre való emelése nem vicces ott sem. Amúgy semmi fennakadás nem volt, mindeni békésen és korrektül kezelte az ügyet.
Bármi megtörténhet
A Pick Szeged szerdán már Kijevben, a Motor Zaporozsje ideiglenes otthonában szerepel. Itt el is dől, hogy Mikuláskor lehet–e esélyünk a csoport első helyére. Már nem érdemes latolgatni az esélyeket, mert a Pick Szeged bármire képes, bármennyire is több sebből vérzik a társaság. Talán javul a sérültek állapota, ezzel pedig nőnek az esélyek a győzelemre. A szurkolók elindultak Kijevbe, tehát ott sem hagyják magára a csapatot. Sőt látva az ottani meccseket túlerőben lesznek, hangilag mindenképpen verjük az ukránokat.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.