Hatosfal

A női küzdelem remek volt felvezetőnek, na jó, nem mondom, a visszafújt és újra mellézett fradis hetes után hirtelen felindulásból elhagytam a csarnokot, de ezt már tőlem megszokhattuk. Nehezen viselem a női meccseket.

De tudtam, hogy mindjárt lesz itt Veszprém vs Szeged, úgyhogy inkább csihultam kicsit sörrel a kezemben. 

Bemutatás, izé meg bigyó, szegedi kezdés után az új szerzemény Thiago Petrus támadta sárgát majd kicsit erős kétpercet érően a veszprémi falat, és mivel Laci kapta utóbbit, ezért jött az amúgy gyengélkedő Zeitzi támadni. El is lőtte úgy harmadik szándékból, de hát az ilyenekért kedveljük többen. Próbáltuk összerakni a védekezést, de ez csak az ötödik percre jött először össze, ezzel egyenlítettünk közben. Mirko és Wysu kezdett a két kapuban, és a hosszú sérülés után visszatérő Mindégia is helyett kapott a Pickben, szép alulról felhúzott góllal köszönt be. Nálunk Momo tolta a szekeret, és Mirko fogott egy hetes, kipattanó, hetes kombót, melyet Bombac próbált teljesíteni elég kevés sikerrel. A szegedi hetesek számából ítélve elég vérmes védekezést tolhattunk, bár mi nem nagyon érzékeltük ezt, hogy őszinte legyek, de hát mivel a 10. percre már a negyedik büntetőjüket kapták, biztosan így volt ez.

Pastor időkérése után BalogZsolti tört be, de gyorsan válaszoltunk rá, nagyjából állandósulni látszódott 2-3 gólos előnyünk az első félidő felére. Összeállt a védekezésünk, a Szegednek eléggé küzdenie kellett a helyzetekért, de azért vagy szélről, vagy Bombac betörésével tartották a minimális különbséget. Ortega aztán pályára küldte új szerzeményeit, akik megilletődött kezdés után ugyan, de egyszer csak belerázódtak ebbe az egészbe, és össze is hoztak egy gólt csak ők, Nilssonnal kiegészülve. Sliskovic hármasban egész jól mozgott így elsőre, Aron labdát szerzett és indított kettesből, nekem pedig a védekezés a fontos, úgyhogy elégedetten szemléltem a szünetet. Még akkor is, ha a brazil átlövő gyorsan vágott kettőt a végére, mondjuk nem kívülről, de hát akkor is gólt értek. 16:11.

Sulic Vranjest akadályozta meg az indításban az első félidő végén, úgyhogy hátrányban kezdtünk, viszont Mátéval középen. És Rolóval a kapuban, mindkettő beköszönt viszonylag hamar. Volt Pumuklizás, volt Sosem lesztek bajnokok, volt Álom az arany, szegedi álom az arany, szóval a második félidő elején kimaxoltuk a cinkelést, csak most nem volt válasz. Pedig szeretem ha van, de az itt jelenlévő kb. 30 szegedinek elhalt a hangja viszonylag gyorsan.

Hogy mire adtak hetest az egyiken oldalon a rigók, és mire nem a másikon, arról ismét tanulmányt lehetne írni, de ettől eltekintünk nagyvonalúan. Szívem szerint végig alamizsnáztam volna a második félidőt, de nem tettem. Minek? Teljesen egyértelmű meccs volt ez, sima, mint a Kisalföld. Olyan felállásokat próbálgattunk, amiről álmodni is alig mertünk, Nilsson, Sliskovic hármasvédőben például egész remekül működött, az összes irányítónk irányított, az összes újoncunk hasznos időt kapott, kapusaink feleztek, szóval felkészülésnek mindez tökéletes volt. És ebbe belefért az is, hogy visszajöjjön eredményileg illúziósan meccsbe a Szeged, de hogy esélyük nem volt, ez legyen tiszta mindenkinek. Nyerhettünk volna több góllal, igen, de szerintem ezt senki nem kéri számon senkin sem.

A Kisalföldes mondatot a meccs 48. percében írtam, és nem bántam meg. Pedig babonás vagyok az ilyesmikre. Akkor hangzott fel ebben az idényben először a Szép a buszotok, szép a buszotok rigmus. Tetszett. Lesz még ilyen, úgy érzem. A busz amúgy tényleg főhelyen állt, van róla képem.

Első kupának jó ez, köszönjük! Lui szerint hullámzás még nem volt Győrben, ma az is volt, szóval elégedettek lehetünk, azt hiszem.