Most lehet a kép lesz több…
A mai napra rövid városnézés volt a terv, de szigorúan csak 14:00-ig. Utána megcéloztuk az arénát, hiszen, már csak valamivel több mint egy óra volt a minket erősen érintő első elődöntőig.
Ahogy a korábbi bejegyzésben is írtam, a motel elfoglalása után kicsit összeszedtük magunkat és elindultunk a Final Four Opening Partyra. Szükség volt a fejünk rendberakására, mert a 12 órás út kicsit megviselte a csapatot. A belépést nem siettük el és bár későn jutottunk be, fizetni már nem kellett. Gyors találkozás a többi kiutazó szurkolóval, amely alapján nyugodtan ki is jelenthetjük, hogy SZURKOLÁS az lesz.
A veszprémi szurkolók (Gyurák) felhívása olvasható innentől:
"Pár héttel ezelőtt még azon küzdöttünk, hogy valahogy jegyhez jussunk, és élőben láthassuk a legek csatáját és kedvenc csapatunkat a Lanxess Arénában. Most meg, a kiutazás idején Passaunál azon gondolkodom,hogy hogyan lehetne valamilyen formában szervezetté tenni a szurkolást.
"az egész világot átutazom, érted Veszprém, nagy csapatom"
Hajnalban valahogy végig ez járt a fejemben, biztos az 1100 Km miatt (is). :-)
Indul a busz...
A hatosfalas stábbal egyeztetve, a felvezetett útinapló előtt jöjjön a próbaposzt.
Hívhatjuk próbának, bár elég éles helyzetben született. Nem is akárhol, hanem a Veszprém Arénában, az utolsó edzések egyikén. Rövid egyeztetés pipa, megérkezés késéssel pipa. Amíg Carlos Ortega vezényelte az edzést, segítőjének, Xavinak elmagyaráztuk, hogy nem kémek vagyunk, vigyázban végigüljük az edzést a pár képért és az interjúkért. Egy "no photo please"-ben maradtunk és folytatták a munkát. A végig profi tréning után, bár fáradtan, de készséggel álltak rendelkezésre az alanyok. Olvassátok hát a vezetőedző, Carlos Ortega és a csapatkapitány, Nagy László szavait, három nappal a Final Four előtt.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.