Nem fogunk hazudni, mi is úgy ültünk le a Portugál meccs elé, hogy közben majd még jól meg fogjuk nézni a napi történéseket a Facebookon, kibogarásszuk a napisajtóból, hogy meddig olvashatjátok még ingyen a Hatosfalat és hasonlók. Ehhez képest meglepődtünk.
Többször is.
Azon a legkevésbé, hogy a portugálok nagyon akarnak és, hogy Duarte ügyes gyerek. Láttuk tavaly a BL-ben a Porto egy-két meccsét, és ezeken rendre megszórta magát. 56 gólja volt, az pont egy Mikkel Hansennyi, hellószia! Azon viszont csodálkoztunk, hogy miért nem lépegettünk ki rá már az elejétől sokkal jobban. Aztán amikor megtettük, akkor meg kinyílt a hely Rochanak, aki élt is a sansszal, pedig ő azért nem egy klasszis, no. Ugyanez a forgatókönyv zajlott a jobb oldalon is, csak ott Spínola játszotta a lövő szerepét. Ja, és Quintana - olyan Hernandezesen - látszólag különösebb tudatosság nélkül kapkodott bele a második félidőben a lövéseinkbe, amiből Solha indult böcsülettel. Ennyi volt a portugál válogatott.
A meglepetés az volt, hogy ez is elég volt nekik egy szoros meccsre... mondhatnánk, ha le akarnánk szedni a szenteltvizet Talantról. Amit viszont a legkevésbé sem, akarunk, sőt! Végtelen büszkék vagyunk Dujsebajevre, hogy nem siránkozik a nem (?) létező utánpótlásunk miatt, hanem eleve úgy rakta össze a keretet, hogy minden rutinos mellé egy csikót tett. És ha már ott vannak a kölykök, ráadásul kifogtunk egy könnyen teljesíthető selejtezőcsoportot, akkor nem fél használni őket. Az első félidőben csak kapkodtuk a fejünket. Bánhidi? Bodó? Varsandán? Ezek a srácok a nem létező utánpótlás? Hát, baszki, ezek nem ügyetlen gyerekek, hagyjuk már játszani őket, hadd mutassák meg!
Ennek a meccsnek ez volt a tétéje. Szokjunk hozzá, Talant sose lesz tutista. És nem, ő nem a következő meccsre koncentrál, hanem arra, hogy szépen lassan elkezdje a csapata az ő játékát játszani. Ezért a távlati célért pedig csuklás nélkül képes feláldozni egy-egy meccset. Vagy épp olyan játékosokat, akik eddig alapembernek számítottak, lásd Zubai Szabi.
Volt persze hiba tegnap, nem is kevés, főleg védekezésben, de ezt ki fogja csiszolni, mert spanyol. Pont. Ami ennél zavaróbb volt, az a meccs utáni nyilatkozatokból derült ki, miszerint nyitott védekezésre készültünk és a zárt fallal megzavartak minket. Ez komoly felkészülési hiba, ennek a videózáson ki kellett volna derülnie. Hogy ezt Talant vagy Sótonyi nézte be, nem is fontos, úgyis le fogják rendezni egymás között.
De hagyjuk a negatívkodást, mert jó volt ezt a friss, fiatalos és legfőképp felszabadult válogatottat látni, amiben végre képes volt megújulni Csaszi, önbizalommal telve játszani Nagy Kornél, hozni a klubbeli formáját Feci és Gulyi. És mindenki, ismétlem: mindenki mert lőni. Mert abból lesz a gól. Akármilyen banálisnak is tűnik, ez már önmagában is elképesztő fejlődés. Talant pedig egy másodpercig nem izgult (aki nem hiszi, az nézzen bele a tavalyi Kielce-Löwenbe, na olyan, amikor elmegy a feje). Amikor már tényleg tűzforró volt, akkor felrakta a legbiztosabb védelmünket, visszaküldte Rolót, aztán a legjobb ütemben kért időt, és ennyivel be is húztuk, ahogy kellett. Kornéllal, Csaszival, Gulyással - csupa olyan arccal, akik az utóbbi időben olyan mélyen voltak, mint a diósgyőri tárnák.
Ezt várjuk Dujsebajevtől. Így tovább.
U.i.: Már most szólunk, hogy a kijevi túra még ennél is forróbb lesz. Alig várjuk.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.