Megszakítottuk nyári szabadságunkat a U18 menetelése miatt, rácsimpazkodtunk a monitorra, visszanéztük a visszanézhetőt, elolvastuk a leírtakat, felhívtuk az összes olyan delikvenst, akik erről mondhatnak okosokat, levontuk a következtetéseket, és most jövünk egy örülünk, Vincent poszttal. Mert van minek, na. Itt van minden, amit erről a tornáról tudni akarsz. Este 20.00-tól pl. streamen a dánok elleni elődöntő.
Gdansk, Poland. Szeretjük lengyel barátainkat, főleg amikor ilyen meccseket játszik náluk az U18-as magyar kézilabdaválogatott. Menjünk csak szépen sorjában:
Az úgy volt, hogy ez az U-csapat még nem nagyon játszott együtt tétmeccset a selejtezőig, ami Berlinben volt idén januárban. Ellenfélként az elég izmosnak tartott németek (x), a portugálok (+3 - és ugye szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy Portugália már nem annyira rossz, mint az emlékeinkben) és a kicsit kilógó finnek (+12) voltak. Nos erről a tornáról kvalifikálta magát Lengyelországba az U18.
Ahol aztán az egyáltalán nem gyenge csoportba kerülve máris az első meccsen meglepetésre úgy hazavágták a horvátokat, hogy azok - és tulajdonképpen az egész szakma - azóta is ezen csodálkozik. Persze hozzá kell tenni, hogy a horvátok irányítója megsérült szinte az első pillanatban, de ez innen nézve lényegtelen mozzanat, jobban is kezdett a magyar csapat és 13 góllal bizonyult végül jobbnak. Az meg nem kevés.
A második meccsen aztán jöttek a franciák, akik az utánpótlást remekül átlátó pajtásunk szerint szintén meglehetősen jók. A két meccs között nem telt el 24 óra, és a magyarok a fáradtság legkisebb jelét sem mutatva rontottak neki a csigazabálóknak. A négygólos félidei vezetéshez hozzátettek még annyit a végéig, hogy aztán már tét nélkül csaphassák agyon a románokat, a horvát meccshez hasonlóan 13 góllal. Itt már kellett volna mondanunk egy hatalmas VÁÓ-t.
Nem csak azért, mert az egyik - ráadásul a nagyoktól korban nem is oly messze lévő - utánpótlás válogatottunk három nagy arányú győzelemmel startolt, hanem mert kiderültek a következő dolgok:
- Annyival vertünk mindenkit, amennyivel csak tudtunk. Semmi kegyelem, semmi leengedés, végigtolták teljes erőből a 180 percet a srácok.
- Ez egy Eb, itt nem ausztrálokat fegyelmeztünk már a csoportban sem, hanem horvátokat, románokat, franciákat.
- Több vezéregyéniségnek tűnő játékosunk is van, és nincs tátongó lyuk semelyik poszton sem.
- Rendben vagyunk fizikálisan, erősek vagyunk és nagyok. Mikor volt ilyen utoljára?
Ezek után jött a Main Round, ahova ugye vittük tovább a franciákok elleni +8-at, és kaptunk még egy német, lengyel válogatottat. Előbbieket tíz, tíz, tíz, tíz gombóccal kínáltuk tarkón, a házigizdát pedig nem túl erős kezdés után fogcsikorgatva, harcolva, nem túl szépen, az eddigiektől játékban kicsit elmaradva ugyan, de végül hét góllal bizonyultunk jobbnak. És a döntőért ma jnnek a dánok. Az elég jó dánok, akik a spanyolokkal együtt még kicsit kiemelkednek ebből a mezőnyből. Meg most már velünk együtt.
A keretről annyit, hogy egészen masszív csapatmunkával támadunk, nem túl sok flikk-flakk, inkább a biztosra megy mindenki, és ez jó. Hátul nagyon jók vagyunk, a két kapus Pásztor és Rózsavölgyi is alkotott már maradandót. A Tatabányában játszó Juhász Ádám megmozdulásai, hetesmegoldásai, látása a pályán több, mint biztató, de Fekete Dávid, Varjú Martin, Deák Máté, Bartók Donát és Győri Mátyás nevét is kezdhetjük ízlelgetni.
Szóval fiatalok, rajtatok az ország szeme és veletek a szíve! Bizonyítsátok be, hogy ha kicsit lyukas is a magyar utánpótlás, de egyáltalán nem reménytelen a helyzet!
Hajrá mogyorók!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.