Mármint a hazai pályától a BL-csoportmeccsekre. Persze lesz még egy negyeddöntő, de az már másik műfaj lesz, és a mai játék alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az F4 benne van ebben a foghíjas keretű csapatban is. Sok minden elkezdett működni, ami a Larvik ellen nem, és ugyan hajmeresztő játékvezetői ítéletekben ma sem volt hiány, a meccs első harmadát leszámítva az történt a pályán, ami a hazai csapat eltervezett. Hajtás után élménybeszámoló, helyszínileg.
Bizonyos szempontból premier volt nekünk is ez a meccs, először tettük tiszteltünket a sajtótribünön az új arénában, és nem árulunk el nagy titkot, egy árnyalatnyival jobb, mint a Magvassyé volt. Bár a pálya közelebbi oldalát némi nyújtózkodás kíséretében lehet látni, de a Magvassyban voltak helyen, ahonnan meg sehogyan sem...
Hiába viszont a szép, új csarnok, a szép, új sajtóhelyek, a meccs elején új csapatot láttunk, szépet nem nagyon. Elég sokáig vezetett a román csapat ahhoz, hogy már elkezdjünk mocorogni, hogy vajon mi lesz ebből. A heteslövések műfaja valami miatt mostanában nem nagyon működik, még Korsós is hibázott, pedig ő aztán nem szokott, és ilyenkor egy győriben mindig eszébe jut a bűvös 12, a 12 kihagyott hetes a BL-döntőkön a Viborg ellen 2009-ben. Na ennyi most nem volt, persze, de ezzel valamit sörgősen kezdeni kell, mert ez még sokba kerülhet. Eszünkben sincs leszedni a keresztvizet sem Dorkáról, sem Misiről, főleg mert aztán mindketten nagyot játszottak, Dorka főleg védekezésben (halló, hol járt a Világklasszis Brazil Jobbszélső? a hetesein kívül egyet lőtt kapura, azt is minek), de nem szeretnénk, ha. Ugye.
Dicsérjünk is azonnal aztán tovább. Litre és Szen - ma ismét nagyot alkottak hármasban, akárcsak Nagybányán. Ha Anna a félelmetes csuklóját többször villantaná meg, tökéletesen elégedettek is lehetnénk vele, így azonban van nem kis hiányérzetünk. Volt a második félidőben egy olyan periódus, amikor ő is, Müller is - róla mindjárt külön - elkezdtek lövöldözni, hát nem egyből lett helye Løkének? Miért nem lehet ezt gyakrabban, hölgyeim? Mindent elmond az első félidő átlövőjátékáról, hogy az egyetlen igazi klasszikus átlövésgól Hornyák Ági lőtte. Még nem késő elkezdeni, sőt pont időben van.
Aztán persze itt van az ETO másik nagy rejtélye, Müller. Egész egyszerűen nem tudunk mit kezdeni vele. Egyik sajtós kolléga fogalmazta meg ezt az egész Müller-ügyet nagyon találóan a félidőben, megint dob a második félidőben is hármat, lesz neki hat, és milyen boldogok leszünk, hogy mennyi gólt dobott, pedig. Igen, itt van a pedig. Jó, nyolc lett a vége, de akkor is. Nem vezettünk pontos statisztikát, de saccra úgy 50%-kal lőtt, ami egy erős közepes teljesítmény, mondjuk. De a baj nem itt van. A baj ott van, hogy olyan elképesztő keze van, hogy egyszerűen fel nem foghatjuk, hogy rengeteg esetben miért nem lövi el, amikor ellőhetné, miért totyog rá a falra, vagy kezdi azonnal a passzlehetőséget keresni a lövőlehetőség mellett. Az a játékos, aki 10 méterről, talpról, lendület nélkül akkora gólokat lő, hogy egy világbajnok kapus szó szerint a kezét nem tudja felemelni, ne ejtegessen meg trükközgessen, hanem menjen fel és verje be a labdát. Egyből lesz helye a beállónak is. Amíg ebben nem lesz előrelépés, addig ugyan soksoksok gólt dob, de még több marad benne. Ettől függetlenül azt kell mondani, győri színekben ez volt Müller második olyan meccse, amire mondhatjuk azt, hogy soha rosszabbat (épp a másik Baia Mare elleni volt az első), de ennél kellenének sokkal jobb meccsek is. Tessék felmenni és lőni, és ez vonatkozik Szenre is. Bár az teljesen biztos, hogy Ambros pontosan ugyanezt mondja nekik.
További kérdésként merült fel többünkben, hogy vajon miért nem cserélt kapust Ambros, amikor egy Grimsbø ül a padon, akkor bizony van kihez nyúlni, márpedig a mai nap nem Herr Orsi meccse volt, de igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy az utóbbi időben pont hogy nem ez volt a jellemző rá (mármint hogy rosszul védett). Ezt a rejtélyt viszont megoldottuk, kisebb betegség miatt nem edzett Kari a héten, így nem akarta túlterhelni a stáb. Megértjük, de azt el kell mondanunk, hogy amikor bejött, minőségi ugrás volt a kapusteljesítményben.
Sok minden lett dicsérhető a második félidőre, igazán nem szeretnénk részletesen kitérni mindenkire, de a már megemlített szélsővédekezést muszáj. Igaz, hogy posztról mindkét jobbszélső döcögősen játszott (Bódi pl. két ziccerénél is vonalra lépett, mindegyiket bedobta, de egyiket jogosan nem adták meg), amit védekezésben előadtak mind a négyen, az igazán gyönyörű volt. Papíron iszonyat erős szélsőpárosa van a románoknak, do Nascimento és Herrem elvileg szakmájuk legjobbjai között vannak, és persze Nechita sem ismeretlen, de mégis, gyakorlatilag eltűntek, posztról semmit nem tudtak a meccshez tenni. Ale csak hetesből lőtte a góljait, Herrem indulásból kizárólag, ezt jó látni, hogy ez így működik. Kérdeztük már, hogy Korsós miért nem válogatott, amúgy?
Egy mondat még Heidiről: elképesztő. Amint egy pici helye van, nincs elveszett labda, bármit megfog, bármelyik kézzel, dőlés közben kezet vált, hihetetlen. Kovacsics pedig... A gyengébb kezdés után akkora vezére lett a csapatnak, hogy már most, 23 évesen egészen nyugodtan rá lehet ragasztani a világklasszis jelzőt, azt pedig, hogy nála jó helyen van a virtuális kapitányi szalag, nem tudom elképzelni, hogy bárki vitassa.
Jövő héten zárás Metzben, mi még addig jövünk egy utolsó KP-val, lesz még izgalom bőven a továbbjutókat illetően. Aztán jöhet a Vardar.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.