Minden szepontból egyszerűbb túrára számítottunk ugyan, de nem baj, szeretjük a kihívásokat. Volt itt minden: az utolsó pillanatban konstatált irathiánytól kezdve a részegekre vadászó szigorú rendőrökön át ugye, siralmas színvonalú, női típusú meccs, néhány kivételtől eltekintve többnyire értékelhetetlen egyéni teljesítményekkel, szedett-vedett szurkolás, ellenőrizhetetlen piros lap, nulla wifi, kabaré a sajtótájékoztató helyett, Zlatko Horvatra örjöngő némber (nem én, rajtam kívül más is volt, állítólag), ilyenek.
Szerencsére az út legalább sima volt hazafelé és még nyertünk is, ami egyáltalán nem elhanyagolható ebben az esetben.
Szerencsére ma nem kell Zágrábig elutaznia annak, aki élőben szeretné megtekinteni a Veszprém utolsó előtti SEHA alapszakaszos mérkőzését, hiszen a 210 km-re lévő Varasd adja a helyszínt az esti találkozónak. Ennek annyira megörültünk, hogy nem is hagyjuk ki, hirtelen felindulásból tulajdonképpen egy NordHedge-túra alakult pillanatok alatt, szóval természetesen ott leszünk ma!
Mivel verőfényes napsütés ígérkezik, és szeretjük a Karlovackot is, ezért viszonylag időben elindulunk, hogy legyen időnk tengeni-lengeni Varasd ódon várfalai vagy a veszprémihez oly hasonló belvárosi macskakövei között.
És még Dráva is van.
Sőt, sokkal könnyebb, tulajdonképpen egy sörmeccsen vágtuk szét az eddigi idényben állandóan a nagyok bajszát húzogató Bresztet, ami remek érzésekkel tölt el. Megnyugodtam teljesen. Ezek után képtelenségnek tartanék egy pontvesztést a Zágráb ellen, azt viszont továbbra is lebegtetem, hogy az etap végén nálam nem gond, ha kikapunk Szkopjében. Az egy vereség lenne, és az belefér bőven. Inkább, mint hogy bárki sérüljön ugye.
Úgyhogy remek amit látunk, örülünk Vincent, szemmel látható a gólról gólra, lépésről lépésre, ezt a fokozatosságot kell tartani bizony, csiszolódni, próbálgatni, fejlődgetni meccsről meccsre. És akkor jó lesz ez.
Szeretek veszprémi lenni, hehe.
Az van, hogy az utolsó SEHA KP-t már annyira jól belőttük, hogy még egyszer én végig nem szavalom az egészet. Lassan látszik az end itt a Balkánon, és egyre inkább tűnik úgy, hogy ez a Final tényleg Veszprémben lesz megrendezve. Nincs még végleges persze, és azt sem tudni, hogy mikor lesz hivatalosan kijelentve, de mivel a szkopjei szurkolók esküsznek arra, hogy itt lesz, én egyelőre elkönyvelem magamban ezt.
És ha már, akkor örülök neki természetesen, mert úgysem rendeztünk még ilyet, szóval jó lesz ez. Mondjuk Szkopjébe is visszamentem volna március utolsó hétvégéjén szívesen, csak azért itt nagyobbak lennének a győzelmi esélyek. Na de egyelőre nyerjük meg hivatalosan is az alapszakaszt, amit igazából már egyszer megnyertünk azzal a nagy különbségű Vardar ellenivel. Ehhez pedig az kell, hogy...
Vegyes érzésekkel vártam ezt a meccset, annyian mondták, hogy simán para lehet, hogy kezdésre már majdnem el is hittem. Aztán kb. az ötödik perctől kezdve sok kérdés nem maradt bennem, láttam, hogy a motiváció megvan, úgyhogy gondoltam nagy baj nem lehet, és ebből a hitemből még Timu gyors pirosa és az a rohadt idegesítő hang sem tudott kizökkenteni, amelyik továbbra is szurkol(tat)hat Montpellierben a mikrofonba, miközben megy a meccs. Ez így rendben van, tudja valaki, hogy lehet-e ilyet?
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.